Hogyan akartak ellopni egy elsüllyedt szovjet tengeralattjárót az amerikaiak



Hogyan lopjunk el egy elsüllyedt tengeralattjárót?


A hidegháború idején az amerikaiak árgus szemekkel figyelték a konkurens nagyhatalom, a Szovjetúnió minden haditechnikai vívmányát. 1968-ban úgy érezték ölükbe hullott a szerencse. Ennek krimibe illő történetet fedték fel a CIA titkosítás alól feloldott aktái.

A Szovjet Haditengerészet K–129 jelű, 629A tervszámú (NATO-kód szerint Golf–II-osztályú) dízel-elektromos hajtású ballisztikus rakéta-hordozó tengeralattjárója a szovjet Csendes-óceáni Flotta kötelékébe tartozott. Máig ismeretlen okból egy haditengerészeti gyakorlat során 1968. március 8-án a Csendes-óceánon,  Oahu szigetétől 1390 km-re északnyugatra, 70 fővel a fedélzetén esüllyedt.

Mivel a két nagyhatalom árgus szemekkel figyelte egymás katonai tevékenységét, az amerikaiak számára ez a baleset sem maradhatott észrevétlen.
Az oroszok azonnal megkezdték a kutatást, de több hónapnyi keresgélés után sem találták meg a roncsot. Az akkori technikájukkal értelmetlennek látták a további keresgélést az óceán fenekén, ezért felhagytak a kutatással.
Erre a pillanatra vártak az amerikaiak, akiket kíváncsi természetük nem hagyott nyugodni. Aki keres az talál, gondolták és valóban: néhány hónap múltán 4900 méter mélységben megtalálták az elsüllyedt tengeralattjárót. A hajó megvolt már csak észrevétlenül ki kell emelni, és valamelyik amerikai bázisra szállítani. Persze mindezt úgy, hogy a szovjetek ne vegyék észre.

Howard HUGHESAz óceán fenékre süllyedt tengeralattjáró az amerikaiak számára felbecsülhetetlen értékű információkat tartalmazott a szovjet kódoktól kezdve Moszkva esetleges jövőbeli terveiig bezárólag.
A titkos akció önmagában azonban túlságosan nagy figyelmet kapott volna, így a washingtoni kormányzat felkérte Howard Hughes-t, a különc amerikai milliárdost, hogy segítse fedezni a küldetést, derült ki a frissen feloldott CIA-jelentésekből.
A feloldott hidegháborús dokumentumokból pontos képet kaphatunk a 46 évvel ezelőtt zajló akcióról, amely az "Azori-projekt" nevet kapta.

A fő kérdés az volt, hogyan emeljék ki az elsüllyedt tengeralattjárót. A CIA mérnökei egy csatahajót alakítottak át, az aljára egy csapóajtót szereltek, ahonnan egy hatalmas mechanikus kart tudtak kiengedni, amely a tervek szerint a tengeralattjáró törzsét fogja át. A hajó kiemelt törzsét egy hatalmas, álcázott, tetővel ellátott uszállyal akarták elszállítani, hogy a kíváncsi szemek elől elrejtsék.

A hatalmas expedíció várhatóan nagy port kavart volna, ám nem volt könnyű egy ekkora költségvetésű, valamint ekkora méretű akciót elrejteni az óceán közepén, hogy az ne keltsen gyanút a szovjeteknek, akiknek nyilvánvaló érdeke, hogy titkaik az óceánsírban maradjanak. Ekkor lépett színre a csodabogár iparos és mérnök csodagyerek, Howard Hughes, akitől már megszokhatta a kor embere, hogy hatalmas pénzeket ölt bele látszólag teljesen haszontalan vállalkozásokba, így elterelődhetett a gyanú arról a tényről, hogy Washington is részt vesz az akcióban.

Egy 1974-es jelentésben, melyet az akkor a külügyminiszteri posztot betöltő Henry Kissingernek írtak ez olvasható:

"Howard Hughes jól ismert számtalan üzleti érdekkel átszőtt úttörő vállalkozásairól; rendelkezik pénzügyi forrásokkal, személyes különcségei miatt gyakran kerül be a médiába, amelyet ily módon félrevezethetünk."

A kockázatos sakkhúzás bevált, ugyanis bár a sajtó naponta több cikkben is tudósított az eseményről, a "Hughes Glomar Explorer" (HGE) nevű hajót sokáig nem kapcsolták össze a kormánnyal. A tudósítások szerint mélytengeri bányászattal foglalkozott az óceán közepén. 1974-ben a HGE-nek sikerült a tengeralattjáró egyik darabját a felszínre emelni, azonban mikor az egész hajótestet akarták elmozdítani, majd kiemelni, nem várt dolog történt: a test kettétört és visszazuhant a mélybe.

A kudarcot tovább tetézte, hogy különböző pletykák kezdtek el terjedni az évek óta egy helyben álló hajóról, és az oknyomozó újságírók egyre többször említették egy lapon a kormányt és az expedíciót. 1975-ben pedig több olyan dokumentumot loptak el Hughes-tól, amelyek egyértelműen a szovjet tengeralattjáróra utaltak.

Kissinger az egész akció lefújását javasolta: "a szovjeteknek most már világos, hogy mik a szándékaink, és kétlem, hogy lehetővé tennének számunkra egy második nekifutást" - írta egyik jelentésében Gerald Ford elnöknek. "Március 28-a óta ráadásul egy szovjet óceánjáró kering a célterületen, egyértelmű, hogy tudják" - tette hozzá.

Több év és 800 millió dollár elköltését követően az Azori-projekt véget ért. A HGE-t eladták egy olajfúró cégnek, a szovjet tengeralattjáró pedig titkait őrizve a mai napig ott fekszik az óceán fenekén.

A cikk a múlt-kor adatainak felhasználásával készült

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja