.

Három eltűnt kontinens, aminek emlékét csak legendák őrzik



Lemuria, Mu és Atlantisz vajon csak a képzelet termékei?


Minden legendának, mítosznak van valami valóság alapja. A régi feledésbe merült civilizációkról szóló elbeszéléseket könnyen nevezheti a mai kor mindentudó, kutatója komolytalan badarságnak, mivel eddig ezekről nem sikerült bizonyítékokkal szolgálni.
Ezen eltűnt kontinenseket és a velük együtt elpusztult ősi civilizációk létezését a paleontológusok valamint a tudós társadalom más tagjai sem fogadják el.
 

A paleontológia a történelem előtti életformák tanulmányozásának tudománya  (Az elnevezés a görög paleo, "régi", ontosz "létező" és logosz, "tudás' szavakból ered)


Legtöbb ismeretünk Atlantiszról van.


Platón Atlantisz történetét  Szolóntól ismerte, aki i. e. 560-ban tett egyiptomi utazásakor Szaisz városban Neith isten papjaitól hallott a 9000 évvel korábban elsűlyedt földrészről.
A leírás részletesen ismerteti Atlantisz fővárosát, gazdaságát, kereskedelmét.
 

A leírások alapján rajzolt kép Atlantiszról
 
Amennyiben Atlantisz idejét a mai hivatalos történelem előtti időszakra datáljuk és misztikusnak tartjuk, akkor Mu elsüllyedt világának históriáját még toldjuk meg egy jókora arasszal, mivel a mai emberiség lelki fejlődésének szempontjából az időben visszafelé haladva Atlantisz, Lemúria és Mu/Mú nagy műveltségei voltak
 

A földrész (Platón szerint legalábbis) egy ellipszis alakú, körülbelül 650 kilométer hosszú és 450 kilométer széles sziget az Atlanti-óceánban (területre tehát nagyjából akkora lehetett, mint a mai Lengyelország); szélein magas hegyek, belső vidékein pedig hatalmas síkság terül.  A leírás szerint a fővárost amely valahol itt helyezkedett el, - koncentrikus körökben, egymást váltogatva – vízzel megtöltött mély csatornák és magas, nagyrészt fémből készült védfalak szegélyeztek.

Az itt élő embereknek magas spirituális tudatuk volt, de a bűn mégis eluralkodott rajtuk.  Az istenek mindezt megelégelték, s (valamikor nyolc-kilencezer évvel Platón előtt) úgy döntöttek, hogy szökőárt bocsátanak rájuk: Atlantisz elsüllyedt, s azóta is a tenger mélyén, ismeretlen helyen pihen.


Mu és Lemúria

Egyes elméletek szerint Mu és Lemuria ugyanazt a földrészt jelenti.

A 19. század egyik kedvenc elmélete kiterjedt szárazföldeket feltételezett az óceánok közepén, melyek a növényi és állati vándorlás kiindulópontjai lehettek. Miután ezek a földrészek betöltötték hivatásukat, annak rendje és módja szerint az óceánok fenekére süllyedtek. Ilyen ugródeszka-földrész lehetett Lemúria is, melyet néha az Indiai-óceánra, máskor a Csendes-óceánra helyez az emberi képzelet.

Annyi bizonyos, hogy egy olyan földrész terült el a Csendes-óceánban, amelyen fejlett civilizáció virágozhatott, és ennek az elsüllyedt világnak a maradványain épülhettek fel a környező földrészeken a később fiatal kultúrák. Egészen pontosat senki sem tud mondani, de mindenképpen lennie kellett valamilyen mára már feledésbe veszett földnek az óceánban, amiről az ókori kultúrák említést tettek írásos feljegyzéseikben.
 
 
A földrész, mint ahogy a képen is látható összekötő híd lehetett Ázsia és Ausztrália között. Elképzelhető, hogy akkoriban a tengerszint alacsonyabb volt Lemúria pedig Ausztráliánál és Ázsiánál is mélyebben terült el, és amikor a tengerek vízszintje drasztikusan megemelkedett az ősi földrész a legmagasabb hegycsúcsok kivételével a tenger alá került. Ez persze azt jelentené, hogy egykor Ausztrália és Ázsia partvonala is sokkal nagyobb kiterjedésű lehetett ám a hirtelen áradásnak köszönhetően az alacsonyabb földterületek víz alá kerültek.

Charles Darwin – A fajok eredete – című, 1859-ben megjelent munkája zavarba hozta a tudósokat. A lemur (maki) főleg Madagaszkár szigetén él, kis számban a közeli Afrikában, ezen kívül azonban Indiában és a Maláj-félszigeten is megtalálható. Más állat és növényfajok esetében ugyancsak felmerült a kérdés, hogyan jutottak át az Indiai-óceánon?

Az adódó válasz a következő: Egy földhídon át, amely az Indiai-óceánban a jelenlegi Seychelle-Mauritiusi platón terült el. A vitához a geológusok is hozzátették a maguk érveit, rámutatva egyes közép-indiai, valamint dél-afrikai sziklák és kövületek közti hasonlóságra. Megszületett az Afrikát Indiával összekötő, új kontinens elmélete, amely Philip Sclater angol zoológus javaslatára Lemuria nevet kapta.

Még ha létezett is Lemúria, ugyanúgy elsülyedt, mint Atlantisz.

Az, hogy ez az eltűnt kontinens volt az emberiség bölcsőjének egyik lehetséges helye, sok okkultista számára ellenállhatatlan gondolat volt, s Lemuria, Atlantisz mellett foglal helyet.

Mu

Azonban nem mindenki tett egyenlőségjelet Mu és Lemuria közé.

A 19. század végén egy James Churchward nevű katonatiszt, az indiai hadsereg hadnagya, egy hindu főpap tanítványa lett, aki megismertette őt állítólagos szent egyházi iratokkal, illetve ősrégi agyagtáblákkal. Ezeken egy Anyaországnak nevezett eltűnt birodalomról olvashatott.
További kutatásai szerint Mú egy hatalmas, három részből álló terület volt, amely Hawaiitól északra terjedt, déli határait, pedig a Fidzsi- és Húsvét-szigetek vonala alkotta.
Sajnálatos, hogy ez a gyümölcsöző világ vulkanikus tüzek hamujává lett, s olyan tomboló lángok pusztították el több hullámban bekövetkező szerencsétlenségek sorozatában, amelyek három mérföldnyi magasba törtek. A kevés túlélő megvetette lábát Indiában, Mexikóban, Dél-Amerikában Hawaiin, a Fidzsi-szigeteken, a Húsvét-szigeteken, illetve a megmaradt kis déltengeri szárazföldeken.
 

A több mint száz évvel ezelőtti, James Churchwardtól származó  “hiteles leírások” után a Mú iránti érdeklődés csükkent, ám napjainkban kutatók egy lehetséges Csendes-óceáni civilizáció nyomait keresve érdekes eredményekre bukkantak.

India ókori, csodálatos és titokzatos Muhendzso Daró-i kultúrájának terméke például az a képírás, amellyel gyakorlatilag tökéletesen megegyezik azzal, amit a Húsvét-szigeteken találtak. Kérdés, miképpen juthatott el ez az írás szinte változatlan formában az óceán túlsó végére? Ugyancsak titok fedi a csendes-óceániai szigetvilágban Nan Madol eredetét. A tengerre épített, mesterséges szigeteken álló hatalmas városnak ma csak nyomai lelhetők fel, egyesek szerint az elsüllyedt Mú fővárosa lehetett.

Ezen Távol-keleti régészeti emlékek megegyeznek, vagy korábbiak az atlantiszi kornál.

Azt, hogy Mu, Lemuria, vagy Atlantisz valóságban is létezett, teljes bizonysággal sem megerősíteni, sem megcáfolni nem lehet. A tudománynak nagyon tanulságos eset volt Trója megtalálása, melyet sokáig csak Homérosz fantáziájában élőnek tartottak. Aztán egy fanatikus amatőr régész, Heinrich Schliemann ásatása bebizonyította, az irodalmi mítosznak tartott Trója valóságos város volt.

Talán egyszer Muról, Lemuriáról, Atlantiszról is ki fog derülni, hogy történetüknek valóságalapja van.

Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja