Hajóbérlés anno (I.rész)



Már nem is emlékszem pontosan, 1966, vagy 67 nyarán történt.

Az elõzõ nyári vitorlás élmények nagy hatással voltak rám, ezért, régi barátommal, Tibivel, elhatároztuk, hogy kibérelünk egy vitorlást a Balatonon. Ez nem is annyira közös ötlet, inkább az én vágyam kinyilvánítása volt. Már megszereztem a vízijártassági igazolvényt, használni is akartam. Tibi harapott az ötletre, minden buliban benne volt. Igen ám, de a bérleti díj már akkor is magas volt, mi pedig tanulók voltunk, kevés pénzzel. Nem kellett sokat gondolkodnunk a megoldáson. Rájöttünk, jobban járunk, ha hívunk még valakit. Más megközelítésbõl úgy gondoltuk, minél többen vagyunk, annál élménydúsabb lesz a túra.

Ungár Gyurit, barátunkat és osztálytársunkat, kitûnõ választásnak tartottuk. Már volt vele egy-két közös „buli”. Jól megvoltunk egymással. Ungár idegenkedve fogadta az ötletet. Tibivel ellentétben még sohasem ült vitorláson és úgy tûnt, nem is nagyon vágyik rá.
Közös erõvel gyõzködtük Gyurit. Bizonygattuk, neki nem kell semmit sem csinálni, mi nélküle is elvezetjük azt a vitorlást. Mi már nagy vitorlázók vagyunk ám. Milyen izgalmas lesz hajóról fürdeni a Balatonban, a strandon a kikötõkben, a lányok elõtt mi leszünk a „janik”, minden nap másik kikötõben alszunk és még sok más, számunkra jó bulinak tûnõ lehetõséget ecseteltünk. Gyurin nem látszott a lelkesedés csak a száját húzta. Amikor érveink során eljutottunk a kikötõk környékén kínált lángosok, palacsinták, hamburgerek ecseteléséhez, megtört a jég. Gyuri szemében felcsillant az érdeklõdés: „És tényleg? Tihanyban a kikötõnél is lehet enni, meg a templom mellett is? Rendben, akkor megyek!”

Vonatra szálltunk. A cél: Boglár. Akkor ott mûködött a Balaton egyetlen hajókölcsönzõje. A vonaton zötykölõdve, tervezgettük a következõ napokat. Mindenki mondta a maga elképzeléseit. Gyuri, a kis büfék választékain elmélkedett, Tibi a kikötõkben sétáló facér lányokról, míg én a „nagyszerû”, általam készített útitervrõl áradoztam.
Elképzeléseinken fellelkesedve elindultunk megkeresni a büfé kocsit. A fülkék elõtti keskeny folyosón törtettünk célunk felé. Egyszer csak Tibi szeme felcsillant. Nekünk háttal a lehúzott ablaknál állt egy magas, karcsú derekú, hosszú szõke hajú alak. Frissen mosott haját selymesen lebegtette a szél. Tibi fantáziája belendült és odaszólt neki:
De meg…………lak!” ( a kihagyott szótöredék nincs jóban a nyomdafestékkel, ezért nem írtam ide, de mindenki gondoljon, amire akar)
A magas szõke megfordult. Egy lányos alkatú fiú volt. Megvetõen nézett Tibire, aki meglepetésében köpni, nyelni nem tudott. Aztán úgy tett, mintha semmi sem történt volna, visszafordult az ablakhoz és újra elmélyülten nézte a tájat. Tibi legszívesebben láthatatlanná vált volna. Mivel ezt még nem tudta, fülét - farkát behúzva, szemét földre szegezve gyorsan elsomfordált onnan. A büfé kocsiban aztán kitört belõlünk a nevetés. Elképzeltük, mi lett volna, ha a fiú „olyan” és veszi a lapot. Ezen elfantáziáltunk egy darabig, majd egy régi vicc felelevenítésével oldottuk a helyzetet
„Tévedni emberi dolog, mondta sündisznó, aztán lemászott a súrolókeférõl”

Badacsony látképe Boglárról

Folytatás:  http://www.costadelsolmagazin.com/content/hajoberles-anno-iiresz

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja