.

Elindult Sevillaba a naprepülő



Optimális esetben a repülés három nap és egy éjszaka, de az Atlanti-óceán időjárása kiszámíthatatlan... A tervezett leszállóhely Sevilla.

Egyik leghosszabb és egyik legveszélyesebb szakaszához érkezett a nagy kaland, a Föld körberepülése egyetlen csepp fosszilis üzemanyag felhasználása nélkül. A Solar Impulse 2 magyar idő szerint reggel nyolc után, tehát még teljes sötétben startolt el a New York Kennedy repülőteréről, a 13-as jobb pályáról, majd egy balfordulóval repült tovább Long Island mentén északkeletre, és ért ki a nyílt óceán fölé. A világ egyik legforgalmasabb légiközlekedési központjában nem lehetett megszervezni, hogy a felszállást tömegek nézzék meg közelebbről, pedig lett volna rá igény…


Az óceán átrepülése előtt, felszálláshoz készen


A start tökéletesen sikerült, és az első levegőben töltött órák során a rendszerek ellenőrzése is megfelelő eredménnyel zárult. Ezután viszont mintegy kilencven órás repülés vár a soros pilótára. Bertrand Piccard a tervek szerint legalább három teljes napot tölt majd a fülkébe zárva. A korábbi verziók négy lehetséges célpontot jelöltek meg az Atlanti-óceán keleti partjainál a leszállásra: lehetett volna két francia repülőtér, Toulouse vagy Le Bourget – utóbbi nyilván nagyon vonzó elképzelés volt, a párizsiak úgy özönlöttek volna ki a gép fogadására, mint egykor Lindbergh átkelésekor… Ezen kívül szóba került Rabat, végül Sevilla. Nos, induláskor a spanyolországi nagyvárost jelölték meg leszállóhelyként.


Ezt feltehetően nem a média- és kommunikációs szempontok határozták meg, hanem egyrészt a fogadó repülőtér és a légiforgalmi körzet engedélye, a megközelítés feltételei, másrészt a várható időjárás, az előre jelzett szélirányok kombinációja. Az atlanti átkelés ugyan valamivel rövidebb, mint amikor tavaly a Csendes-óceánt kellett átszelni először Nagoja és Hawaii között. Idén repült át a gép a szigetről San Franciscóig, majd következett több részletben az amerikai kontinens a nyugati parttól a keletiig. De ami most vár Piccardra, az egy majdnem olyan hosszú repülés, mint az első csendes-óceáni szakasz, viszont talán még kiszámíthatatlanabb időjárással.


Az Atlanti-óceán nem mindig ilyen csendes

A gép tervezett repülési profilja továbbra is a szokásos: napkeltekor, amint a sugárzás kezdi feltölteni az akkumulátorokat, a gép fokozatosan 8–9 ezer méteres magasságba emelkedik, majd napnyugta után a százszázalékos akkumulátorok birtokában csendes ereszkedésbe fog minimális energia-felhasználás mellett, egészen kétezer méter környékéig, hogy aztán napkeltekor ismét elkezdje tölteni az akksikat, és emelkedjen, és ez a „hullámvasút” tart egészen a sevillai éjszakai érkezésig.

Azonban ehhez be kell tervezni azt a plusz időt, amíg egy esetleges front keresztezéséhez a várakozási légtérben, tehát ugyanabban a zónában kell emelkednie a gépnek elég magasra ahhoz, hogy a front felhőzete felett átrepülhessen. Az atlanti időjárás a Solar Impulse útját segítő monacói központ szakértői szerint még változatosabb, még nehezebb a pontos előrejelzés, vagyis Piccardnak arra is fel kell készülnie, hogy a repülés hosszabb és kalandosabb lesz a tervezettnél.

IHO

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja