El Torcal



A természet csodái: El Torcal

El Torcal

Egyedülálló szikla képzõdmény Andaluziában, sõt Európában sem találni párját.
 
Valamikor, úgy 150 millió évvel ezelõtt, ezen a területen még tenger hullámzott.
Ez a tenger vizi folyosóként kötötte össze a mai Földközi tenger õsét az Atlanti óceánnal. Teltek múltak az évek, az évmilliók, és a tengerfenékre egyre több és több üledék rakódott. Az alsó rétegek cementálódtak, megkövesedtek, miközben folyamatosan rakódott rájuk az elhalt tengeri élõvilág (halak, növények, csigák) újabb rétege.
Aztán 20 millió évvel ezelõtt, a földkéreg mozgása következtében ez a terület kiemelkedett, hatalmas sziklaplatót alkotva.
A természet azóta sem pihen, az errózió megkezdte munkáját. A keményebb kõzet  közül az esõk kimosták a kevésbé megkövesedett  részeket, ezáltal igen különleges formák keletkeztek. Kialakult a mai fantasztikus táj.

Kora délutáni órákban érkeztünk, a felsõ parkoló már megtelt. Úgy  látszik erre  a park üzemeltetõi számítottak, mert két kis busz hordta az alsó parkolóban rekedt autósokat a hegytetõre.

A hegytetõn futurisztikus látvány fogadott.
 
Természet alkotta napozó ágy
 
A háttérben pedig a sziklatömbök, mint óriások építõ játékának díjnyertes mûvei, néma egykedvûséggel szemlélik az õket csodáló embereket.
 
Hány milló év termése ez a rétegzõdés...... tûnõdöm. Aztán rájövök.  Százharminc millió  év üledéke magaslik elõttem.  Emberi észnek már-már felfoghatatlan idõmennyiség.
 
A repedezett  sziklafalak közt idõnként  kis fennsíkok bukkannak elõ.
 
A fennskot különbözõ formájú sziklatömbök keretezik. Az egyik, mintha egy óriási talapzaton ülõ, messzeségbe tekintõ fenséges szobor lenne, kinek palástját hátra fújta a szél.
 
A másik oldalon keskeny hasadék a fennsík kijárata.
 
Ami átvezet a következõ fennsíkra, ahol a szélsõ szikla, mint egy lovagvár õrtornya felügyeli az átjáróhoz vezetõ utat.
 
Amikor másik oldalra nézek, szabadjára engedett képzeletem már keresi, milyen értelmet tudok belemagyarázni a holt kövekbe. Ebben a sziklában Keops fáraó piramisát õrzõ szfinxet vélem felfedezni.
Bármerre nézek, fantasztikus a táj. Jól látszanak a rétegzõdések és felettük a nagyobb szikla tömbök. Az eldõlt és letört darabok jelzik, egyszer minden elindul az enyészet útján. Melankólikus hangulatba keveredek. elgondolkodom az élet múlandóságán. Elöbb-utóbb rám is az sors vár, mint ezekre a kövekre. Elporladok. Csend van. Nincs más hang, csak a madarak csiripelése.
 
Az anyagi világ múlandóságán merengve megyek tovább. Nem kell sokat mennem,  a következő szikla látványa visszatérít a jelenbe. Kihasználom, hogy a busz indulásáig még van néhány perc. Búcsuzóul  még készítek néhány képet a hihetetlen formákról, a természet lenyûgözõ alkotókézségérõl.
 
A sokat fotózott lapos kövek. Én sem hagyhattam ki.
 
 
 
 
 
 
 

 

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja