Derinkuyu a föld alatti város



Húszezer ember befogadására alkalmas ókori föld alatti város: Derinkuyu


1963-ban egy Derinkuyu-i lakos (Törökország, Közép- Anatólia, a történelmi Kappadókia területe) egy falat bontott le otthonában és meghökkenve fedezett fel a fal mögött egy üres helyiséget. Ebből a helyiségből át lehetett menni egy másikba, ahonnan még egy kovetkezőbe és majd még egy következőbe és így haladt egyre tovább a föld alatt.


Véletlenül fedezete fel azt a hatalmas ókori föld alatti várost, amelynek az első szintjét még a hettiták áshatták Kr.e.1400 körül.


A földalatti város egy részlete


Kappadokiában eddig több mint 200 föld alatti várost fedeztek fel Kayseri és Nevsehir között. Közülük csaknem 40 legalább három szintet foglal el, a többi egy vagy két szinttel rendelkezik. Derinkuyu és Kaymakli városai a két legjobb példája a föld alatti lakóhelyeknek..
Derinkuyuban a helyiségek, folyosók, alagutak feltárásakor a régészek 85 méter mélyre jutottak. Felfedeztek 18 szintet, de a legalsók állapota már veszélyes.

A felső nyolc szint 1969 óta turisták előtt is nyitva áll, de még így is csak a komplexum 10 százaléka látogatható.  Az alsóbb szinteken még régészek és antropológusok dolgoznak.


Tágas terem a föld alatt

A várost anno menedékként használta több ezer személy, akik a járatokba húzódtak, hogy védjék magukat a gyakori inváziók ellen, amelyeken átesett Kappadókia a különböző korokban. Az ellenség, tudva, hogy nagy veszélynek tenné ki magát, ha behatolna az alagutakba, a legtöbbször a kutakat mérgezte meg, hogy a lakosok a felszínre jöjjenek.

A város belső része bámulatos: a Derinkuyu-i alagutakat (amelyben akár 20.000 személy is elférhetett) három stratégiai helyen lehetett zárni nagy kerek kőajtókkal. A kövek nagyon nehezek (magasságuk 1…1,5 m, vastagságuk fél méter, súlyuk pedig elérte az 500 kg-ot) így megbízhatóan zárták az alagutak bejáratát.


Az alagútrendszert lezáró kő kerék.

A mellékhelyiségeket és az állatok tartására szolgáló helyiségeket a bejáratok mellé tervezték, hogy az ürüléket könnyen ki tudják juttatni a föld alól. A lakó- és tárolóhelyiségek beljebb helyezkedtek el.


Közös wécéből az ulőrészek alatti csatornában folyó víz mosta ki az ürüléket.
 

Derinkuyu-t egy kb. 8 km hosszú alagút koti ösze, a szomszédos, de kissebb földalatti várossal, Kaymakli-val, aminek jelenleg csak három szintje látogatható.

A földalatti városokról Jenofonte görög történész beszélt. Az Anabasis leírásában olyan emberekről ír, akik Anatólia ezen részén éltek, föld alatt házakat ásták, és olyan nagy szobákban laktak, amelyekben elfért egy család a házi állatokkal és tartalékkészletekkel. Az alagutakban kialakítottak pajtákat, étkezdét, a 3-4 szintek között csigalépcsőt, a legalsó szinten a keresztény korban pedig egy kereszt alakú templomot (20x9 méteres, 3 m-es magasság), konyhákat (a füsttől feketék), sajtolókat bornak és olajnak, raktárakat, tárházakat, egy iskolát, sok szobát és egy kocsmát.
Az alsóvároson áthaladt egy folyó, de az idők folyamán a külvilágtól független kutakat is ástak. A friss levegő biztosításához tökéletes szellőztető rendszert építettek (52 szellőztető lyukkal) amit mai is csodálnak a mérnökök.

A bizánci korban ezeket a föld alatti járatokat még használták, de jelentőségüket veszítve létük az évszázadok folyamán (néhány kivétellel) feledésbe merült és csak az utóbbi 100 évben kezdték újra felfedezni őket.
 

 

Címkék: 
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja