A csodák szigete, Sri Lanka



Srí Lanka (Ceylon) nemcsak a keresztények számára fontos hely, hanem a buddhisták is igen gyakran zarándokolnak el erre a csodálatos, könnycsepp alakú szigetre.
 

Ennek oka, hogy a legenda szerint Ádám itt lépett a Földre, miután az Úr kiűzte a Paradicsomból, de Buddha is ezen a szigeten pihent meg, útban az örök élet felé.

December és április között, vallástól függetlenül, számtalan zarándok vállalkozik arra, hogy megmássza a Srí Lanka egyik legszebb részén található Ádám-hegyet, amelyről a muzulmánok úgy vélik, hogy a tetején található, megkövesedett lábnyom nem mástól, mint Ádámtól származik.

Szerintük ez lehet az ékes bizonyítéka annak, hogy Éva párja itt lépett a Földre, miután az Úr éktelen haragjában kiűzte őket a paradicsomból. Érdekes módon a lábnyom a hinduk szerint Síva, míg a buddhisták szerint a megvilágosodott Buddha lábnyoma.

A különleges, könnycsepp alakú sziget az Indiai-óceánban terül el, területén számtalan palota és ókori városok maradványa található. Az országot szingalézek és tamilok lakják, és mindkét népcsoport hihetetlenül fontosnak tarja, hogy ne keveredjen egymással. Mind a szingalézeknél, mind pedig a tamiloknál kasztrendszer van, ami előírja számukra az osztályoktól való szigorú elkülönülést. Ha valaki tehát beleszületik egy kasztba, abban köteles leélni az életét. Az indiaihoz hasonló rendszert szerencsére ma már nem veszik olyan szigorúan a srí lankaiak.

 Anuradhapura, az első főváros

Anuradhapurát a Buddhizmus bölcsőjeként is emlegetik, ahol számtalan kolostor található. A város történelmének jelentős részét homály fedi, mivel maguk a kutatók is vitáznak azon, vajon mikor keletkezhetett és kik építették.

Történelmi feljegyzések szerint már az V. században is lakták, ám az ásatások során csak arra találtak kézzel fogható bizonyítékot, hogy a X. században épülhetett. Egészen a XI. századig Anuradhapura volt az ország fővárosa.

A városban több, turistákat vonzó hely is van: Siddhartha, vagyis Buddha a 2400 éves Szent Bo fa alatt ülve világosodott meg, a Maha Sztúpa pedig a maga kilencven méter magasságával ejti ámulatba a szigetre utazókat. Thuparama Dagaban őrzik Buddha kulcscsontját, az Isurumuniya Sziklatemplomban pedig a híres kőtábla, a „Szerelmesek” található.

A Buddhizmus bölcsője

Srí Lanka történelme messze elvész a legendák homályában. Ami biztos, hogy őslakosai a veddák voltak, akiket az i.e. VI-V. században az Indiából érkező szingalézek igáztak le. Az anuradhapurai királyság az i.e. IV. századtól egészen az i. sz. X. századig állt fenn. A buddhizmus az i. e. III. századtól terjedt el, amikor is Indiában Asoka király uralkodott. (Az Asoka királynak tulajdonított Ashoka v. Ashaka könyvtárról egyik korábbi számunkban már részletesen írtunk.) A buddhisták úgy tartják, a vallás alapkövét itt tették le, a srí lanka-i buddhizmus szellemileg a legmagasabb rendű, meghatározó, vezető szerepet tölt be a buddhista iskolák között.

Anuradhapura bukása után a pollonaruwai királyság következett, ám mire megérkeztek az angol hódítók, már csak néhány legenda tanúskodott a gazdag történelmi múltról és a mesés kincsekről, drágakövekről. A városokat 1890-ben kezdték el feltárni, és azóta is a leglátogatottabb helyei Ceylonnak. A Jetavanarama Dagoba kolostor szintén a buddhizmus egyik fő épülete, állítólag egykor falai között több mint háromezer szerzetes élt.

Sigiriya az V. században épült, de a mai napig az egyik legszebb monostor és kőerőd egyben. Akik életükben legalább egyszer elutaznak a szigetre, egészen biztosan nem hagyják ki, hogy megnézzék, hiszen egyedülálló sziklaművészeti galéria található benne.

A hatalmas, kétszáz méteres szikla tetejére épült erőd alatt lévő kőfalat ezer évvel ezelőtt rajzolt oroszlánlábnyomok ékesítik. A magas sziklára lépcsőkön lehet feljutni, ám mielőtt felérnénk a tetejére, egy kis, mesterséges barlangban megcsodálhatjuk a Mennyei leányzók című freskót is, amely ezerötszáz éves történelmi múltra tekint vissza.

A több száz freskóból mára mindössze huszonkettő maradt fenn. Miután 1505-ben a portugálok megérkeztek a szigetre, nemcsak a fűszerkereskedelem indult meg Ceylon és Európa között, hanem kezdetét vette a pusztítás is. A százötvenhárom évig tartó uralom alatt nemcsak a freskók pusztultak el, de több épület is a föld felszínével vált egyelővé.

Sajnos a sziget szempontjából a későbbi idők sem voltak jobbak: a portugálokat ugyanis a hollandok követték, akik szintén ott ragadtak száznegyven évig a szigeten, majd 1815-ben megérkeztek az angol gyarmatosítók is. Hosszú harcok után 1948-ban az ország a Brit Nemzetközösség független tagja lett.

Kandy szintén sok titokról mesél: itt található a Fog temploma, melyben Buddha bal szemfogát őrzik. Minden évben július és augusztus fordulóján megrendezik Ceylon egyik leghíresebb népünnepélyét, a Kandy Esala Peraherát.

A tíz napig tartó ünnepség alkalmával az emberek fáklyás, zenés felvonulást tartanak, és tulajdonképpen a Szent Fog előtt tisztelegnek. Érdekes módon a hinduk ugyanebben az időben tartják a Kataragama fesztivált, amelyet leginkább a rituális keretek között „előadott” mazochizmus jellemez.

 

A legtöbb Buddha ereklye minden bizonnyal Ceylon szigetén található. Miután halála után Buddha testét elhamvasztották, ereklyéit nyolc részre osztották. Így fordulhat elő, hogy néhány a világ más táján is megtalálható. A jobb kulcscsont, a bal szemfog Srí Lankán maradt, de valójában egyiket sem láthatjuk, mert mindkettőt különleges, aranyból és elefántcsontból készült tokban tartják. Ráadásul a kulcscsontot egy tömör ereklyeépítményben helyezték el, míg a fog egy hordozható ereklyetartóba, egy úgynevezett stupába került.

 Buddha és a bivalyisten

Srí Lankán, függetlenül attól, hogy ma már a buddhizmus bölcsőjeként emlegetik, nem mindig a megvilágosodott szellem útját követték. India és Ceylon szigetén egykor a dravidák és kisebb őslakos törzsek éltek, majd őket követték a több hullámban bevándorló tamilok és egyéb törzsek.

A dravidák elsősorban földművelődéssel és vadászattal foglalkoztak, írástudatlanok voltak. A nép keletkezéséről szóló legendák és a mitológia csak úgy maradhatott fenn, hogy generációról generációra, szájhagyomány útján terjedt, más törzsek viszont lejegyezték azokat.

Ezek szerint mélyen vallásosak voltak, hittek a teremtő Istenanya létezésében, de érdekes módon a vízözönről is megvan a maguk elképzelése. Őshazájuknak az elsüllyedt Lemuri illetve Gondvana kontinenseket tartották. Az istenalakokat hihetetlenül részletgazdagon ábrázolták, ugyanakkor nem emeltek nekik templomokat. Életüket nem más, mint az Istenanyától kapott Életenergia irányította, aki minden embernek más és más szerepet szánt.

Hitük szerint az Életenergia köt össze mindent: az élőt a holttal, a növényeket az állatokkal és az emberekkel… Ha ez az energia valami miatt megszakad, vagy egy nagyobb erő károsan befolyásolja, hatalmas pusztítás jöhet létre. Ez a pusztítás lehetett az oka az Őshazájuk elsüllyedésének is.

Az Istenanya mellett meghatározó volt még a Bivalykultusz is. Srí Lankán tehát Buddha érkezése előtt az őslakosok nagy része a Bivalyszobor előtt mondott hálát, ha elégedett volt az éves terméssel.

Ádám hídja és lábnyoma

Sri Lanka nemcsak Ádám lábnyomát őrzi, de itt található Ádám hídja, (Ráma hídja) is, amelyet nemrégiben fedeztek csak fel. A híd tulajdonképpen egy harminc kilométeres mészkőzátony láncolat, amely többnyire nem emelkednek ki a tengerből. Valaha azonban összefüggő földhíd volt. 1480-ban rombolta le egy nagy vihar.

A Palk-szorosban található híd érdekessége: teljességgel kizárható, hogy azt emberi kéz vagy a természet alkotta volna. Kutatók abban is egyetértenek, hogy a híd ugyanakkor mesterségesen jött létre, görbülete, szerkezete egyértelműen arról árulkodik, hogy az embernél magasabb intelligenciával rendelkező lények alkothatták.

A híd korát 1,7 millió évesre becsülik, és erre utalnak az eddig előkerült leletek is. Érdekes, hogy a felfedezés lassan alátámasztani látszik az ősi indiai eposzban, a Rámájanában leírt történettel is. Történészekben és valláskutatókban éppen ennek köszönhetően azonnal felmerült egy újabb kérdés: lehet, hogy az indiai eposz sokkal mélyebben gyökerezik, mint ahová a mondák világa képes elvinni az embert?

Az eposz, ami évezredeken keresztül kizárólag szájhagyomány útján terjedt, tulajdonképpen a híd keletkezéséről mesél. Ráma herceget apja száműzetésbe küldte. Srí Lanka területén ekkor Rávana volt az uralkodó. Ráma egy alkalommal a parton állt, és azon törte a fejét, hogyan kelhetne át hadseregével a túlsó partra.

Egyik tanítványa, Hanumán fogott egy követ, ráírta mestere nevét, és bedobta azt a vízbe. A kő azonban ahelyett, hogy elsüllyedt volna, fennmaradt a víz tetején.

A katonák ugyanígy tettek, és így lassan, de elkezdett épülni a híd. Az Úr Ráma, aki valójában Vishnu megtestesülése volt, egy ideig nézte, hogyan dolgoznak katonái, majd ő is megpróbált segíteni a híd építésében.

Az a kő viszont, amit ő eldobott, mindig elsüllyedt. Mivel nem értette, hogy ez miért történik, legkedvesebb tanítványához, Hanumánhoz fordult, aki így magyarázta meg számára a történteket: „Uram, amit te eldobsz magadtól, azt semmi sem menti meg a megsemmisüléstől!” A híd gyorsan felépült, és így Ráma visszatért, majd legyőzte Rávanát…

Mivel egyetlen tudósnak, történésznek, geológusnak sincs semmi kézzel fogható ötlete arra vonatkozóan, hogy hogyan és miként épülhetett a híd, ezért egyelőre „csak” Ráma története árulkodik arról. A híd keletkezése egyedül India ősi iratai között található meg, azonban nemcsak a születése érdekes, hanem az is, hogy a 2005-ös cunami, ami elérte Srí Lanka és India partjait, nem tudott kárt tenni benne. A híd Krisztus után a XV. századig nem került víz alá, így nagy valószínűség szerint addig gyalogosan közlekedtek rajta.

A híd azonban veszélybe került. Az India kormány évek óta fontolgatja, hogy megnyitja azt, és ezzel utat biztosít a szorosban közlekedő hajók számára. A hír hallatán szellemi és vallási vezetők fejezték ki tiltakozásukat, sőt, világszerte aláírásgyűjtésbe kezdtek annak érdekében, hogy a kormány lemondjon tervéről.

Szigorú erkölcsi szabályok

Sri Lanka azon kevés országok közé tartozik, ahol az emberek nemcsak beszélni szeretnek arról, hogy mennyire vallásosak, hanem az íratlan erkölcsi szabályok szerint is élik életüket. A lányok a mai napig házassághirdetés útján, szűzen mennek férjhez.

A lányos szülők a vasárnapi újság hasábjain keresztül keresik lányuk jövendőbelijét. A hirdetések igen részletesek, mindenekelőtt a lány korát közlik, de annak foglalkozását, vagyonát és hozományát is. A férjjelöltek úgy jelentkezhetnek a hirdetésre, hogy válaszként elküldik részletes horoszkópjukat a szülőknek, akik azt megmutatják egy hozzáértőnek.

Közben összevetik lányuk horoszkópjával, és ha az derül ki, hogy a két fiatalt a sors is egymásnak szánta, lehet, hogy később, de mindenféleképpen találkoztak volna, akkor elkezdik szervezni az esküvőt. A házasságkötés napjáig a két fiatal szinte alig találkozik egymással, esküvő előtti randevúról, romantikus estékről, csókolózásról szó sem lehet, mindettől függetlenül a szigeten szinte alig ismerik a válás fogalmát.

forrás: Ezo Élet Magazin

Címkék: 


 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja