Csilla év eleji önvallomása





Szerző: Czibere Csilla

 

Az év végével leülünk és átgondoljuk, mi történt velünk az elmúlt évben, új fogadalmakat teszünk, lezárjuk életünk egy- egy szakaszát.

 
Különösen igaz ez most, hogy 2016 itt van a nyakunkon és mint tudjuk ez az év a lezárások éve lesz. 
De képesek vagyunk-e lezárni végre egy-egy nyűgként magunkkal cipelt keresztünket? A tévhittel ellenében nem megy minden varázsütésre. Ahhoz hogy le tudjuk zárni az életünkben jelenlévő rágógumiként nyúló élethelyzeteket komoly, sokszor igen fájdalmas belső munkára van szükség. És a lezárás mindenkinek mást  jelent. Van akinek elég egy pillanat, van aki évekig nem képes kilépni a számára lélekölő helyzetből. Egy dolgot nagyon fontos tudnunk, minden fejben dől el, ha megszületik a megváltoztathatatlan döntés fejünkben akkor minden támogatni fog minket célunk elérésében.

Baráti beszélgetés a jövő tervezgetése közben

Még akkor is így van, amikor úgy tűnik hogy nem. Azért születtünk erre a létre, hogy boldog legyünk. Tehát bármi is történik velünk az a fejlődésünket, a célunk elérését szolgálja. Mindennek oka van, nincs jó vagy rossz döntés csak tapasztalás van.  De mindehhez kell egy cél, anélkül nem megy. Mint ahogy a mondás tartja: Annak a vitorlásnak amelyiknek nincs úticélja egyik széljárás sem kedvez. Ez velünk is így van.

Ha végig gondolom, hogyan kerültem ide ahol most vagyok, egy dolog jut eszembe. Mindig is édesapám volt a példaképem. Azon kevés emberek közé tartozik akinek a munkája a hobbija, imád a műhelyében dolgozni, szerelni, kikapcsolja teljesen. Egész eddigi életemben azon dolgoztam, hogy megtaláljam mi a munkám és egyben a hobbim is. Sok mindent kipróbáltam, vendéglátás, itt szakácsként, felszolgálóként is dolgoztam,  idegenforgalom, irodai munka stb. és még sorolhatnám. Egyik sem működött.  Fogalmam sem volt arról ,mihez is kezdjek magammal, egyet tudtam, olyan hivatást szeretnék találni, ami a hobbim is egyben, mint édesapámnak.
Rengeteg kudarc ért, sokat vívódtam, már-már feladtam, de mindig az járt a fejemben, hogy ha édesapámnak sikerült, akkor  nekem is fog.

Elköltöztem Magyarországról, egy olyan országba, Spanyolországba,  amit bár szerettem, de nem igazán a saját döntésem eredményeként köttetem ott ki.  Aztán következett volna Anglia, ahova szintén nem teljes szívből költöztem volna, de az Univerzum nem hagyta, hogy megtegyem. Így maradtam Spanyolországban és találtam meg azt a szakmát ami boldoggá tesz és ami az életem egyik fontos pillérévé vált.  Masszőr lettem, de Spanyolországban nem találtam a helyem és munkát sem. Folyamatosan az motoszkált bennem el innen, el. De hova? Fogalmam sem volt, de lépnem kellett mert a tél közeledtével, egyre kilátástalanabbá vált a helyzetem és mindenképpen el akartam kerülni, hogy nagy bajba kerüljek.
És hogy működik az élet!!

Az egyik cikkem kapcsán kapcsolatba kerültem egy lánnyal, aki felvetette, hogy dolgozhatnék a téli szezonban Ausztriában. Tetszett az ötlet és egy barátnőmmel megosztottam a tervem, azért, hogy kikérjem a véleményét. Erre felvetette, miért nem inkább Svájc? Egyre több jel érkezett, ami az bizonyított a jó az irány.

Elkezdtem Svájcban munkát keresni, de mivel folyamatosan a visszautasításokat kaptam, ezért Ausztriában is próbálkoztam, de csak az járt a fejemen Svájcban akarok dolgozni masszőrként. Ami nehezítette a helyzetet, hogy kizárólag Saint Moritz és környéke érdekelt. Nem voltam hajlandó engedni belőle. Hogy miért? 10 évvel ezelőtt életem legjobb síelését éltem át Saint Moritz egyik sípályáján. Imádtam Svájcot, a hegyeket az első perctől kezdve.

Ha már meghoztam a döntést, hogy hátrahagyva korábbi életemet egy másik országban próbálom az álmaimat beteljesíteni akkor ez az ország Svájc lesz. 

Addig addig próbálkoztam míg végül sikerült. Pontosan 10 évvel az első svájci látogatásom után itt vagyok újra Svájcban. Szinte pontosan ugyanott, ahol 10 évvel korábban. Más minőségben, más emberként  de itt vagyok. Masszőrként a Hotel Rosatsch csapatát erősítem, hálás vagyok hogy itt lehetek és a kollégák szeretettel fogadtak. Itt végre azzal foglalkozhatom amit szeretek, ami az életem egyik alappillére, egy olyan csapat tagjaként, ahol az lehetek aki valójában vagyok.
2016 eleje a legjobb időszak átgondolni milyen célokat sikerült megvalósítanunk az elmúlt év során. Különösen támogató energiák segítik e tevékenységünket egészen január 22-ig.

Álljunk meg egy pillanatra, üljünk le és gondoljuk át a 2015-ös év történéseit. Ha kell szervezzük át a terveinket, tűzzünk ki kis célokat, melyek megvalósítása után jutalmazzuk meg saját magunkat. De az álmainkról, vágyainkról soha ne mondjunk le. Csak és kizárólag mi valósíthatjuk meg.
És ahogy egy kedves ismerősöm mondta, és ami megváltoztatta az életem : „Az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket.”
Szóval, vegyünk egy nagy levegőt és előre az álmok útján!!!!

Boldog Új Évet!!!



Év vége Svájcban az új munkatársakkal
 
Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja