.

A Cerveteri nekropolisz volt az etruszk halottak városa



Róma felemelkedését megelőzően Itália területén számos különböző nép élt. A dél-itáliai és szicíliai part menti régiót például a görögök gyarmatosították, miközben a belső területek különböző olasz törzsek otthona volt. Tovább észak felé a mai Toszkána, Nyugat-Umbria és az északi Lazio térségében az etruszkok építették fel lenyűgöző civilizációjukat, és Rómával vetekedtek Közép-Itália irányításáért.
Az időszámításunk előtti 3. századra azonban az etruszkok engedtek a terjeszkedő római államnak. Mindazonáltal az ősi szerzők sokat írtak a rejtélyes etruszkokról, akiknek eredetéről folyamatos vita volt az akadémiai világban, és így bepillanthatunk ennek az ősi civilizációnak az életébe. Ennél is fontosabb talán, hogy az etruszkok számos régészetileg fontos leletet hagytak maguk után. Az egyik ilyen terület, ahol tőlük származó maradványok találhatók, az etruszk temető Cerveteriben.

A Cerveteri nekropolisz Lazio tartomány északi részén helyezkedik el Rómától körülbelül 20 kilométerre északnyugatra. Az egyik leglenyűgözőbb hely Cerveteriben a Necropoli della Banditaccia. Ez a nekropolisz 2004 óta az UNESCO egyik világörökségi helyszíne a közeli Tarquinia etruszk temetővel együtt. Cerveteri etruszk települése az időszámításunk előtti 9. századig nyúlik vissza, és nekropolisza, amely több ezer sírt tartalmaz, az időszámításunk előtti 7. századtól volt használatban.
 

Ennek a nekropolisznak az egyik sajátossága a városias tervezés. Mivel ezt a nekropoliszt egy városhoz hasonló módon tervezték meg utcákkal, terekkel és városrészekkel, gyakran nevezik a "halottak városának". Továbbá a temetkezési helyek házakat imitálnak, ami az archeológusok számára a legjobb és egyetlen bizonyítékot jelenti az etruszkok építészetével kapcsolatban, mivel ezek a szerkezetek nem maradtak fenn a régészeti feljegyzésekben.

A nekropolisz sírjait időrendbe lehet sorolni. A legrégebbi sírokat az i.e. 7. században hozták létre, melyek a jellegzetes sírdomb formájukról azonosíthatók. Ezek hatalmas kör alakú dombok, és néhány ilyen temetkezési dombot ugyanaz a család használta több generáción keresztül.

Úgy vélik, hogy az etruszkok által használt sírdombok a Közel-Keletről származtak, mivel az időszámításunk előtti 7. századot "Orientalizációs korszaknak" is nevezték, melynek során a Földközi-tenger különböző régióit, köztük Görögországot és Itáliát a Közel-Kelet művészete befolyásolta. A nagy sírdombokat kisebb halmok veszik körül, ami azt sugallja, hogy az etruszk társadalom akkoriban hierarchikus felépítésű volt, és az arisztokraták uralkodtak.
 

Az időszámításunk előtti 6. század második felében a nekropolisz sírjait már tömbökben helyezték el párhuzamos utak mentén. Ez talán tükrözi az etruszk társadalmi struktúra átalakulását, melynek során az arisztokratikus berendezkedést felváltotta az egalitárius városi népesség.

A sírkövek egységes megjelenése a nekropoliszban arra utalhatott, hogy az etruszk társadalomban ekkor már egyenlőbben osztották el a javakat. Mellesleg ezen évszázad során az etruszkok a hatalmuk csúcsán álltak. Ebben az évszázadban érte el az etruszk civilizáció a legnagyobb kiterjedését, új telepeket hoztak létre az északi Pó-völgyben és nyugaton az adriai parton. Továbbá az etruszkok képesek voltak monopolizálni a kereskedelmi útvonalakat a nyugat-mediterrán térségben, így ez nagy gazdagságot jelentett a városaik számára.

Az időszámításunk előtti 5. században azonban az etruszkok hanyatlásnak indultak, elvesztették kereskedelmi monopóliumukat és elvesztették a szirakúzok, a rómaiak és a gallok ellen vívott háborúkat. A 4. század végére az etruszkok beolvadtak a Római Köztársaságba. A Cerveteri temetőt azonban továbbra is használták. Mivel a rendelkezésre álló felszíni terület elfogyott, helyette a felszín alatt kezdtek építkezni. Az utak szintjét lecsökkentették és egy sor mély földalatti kamrát, úgynevezett hipogeumot építettek a halottak számára.
 

A nekropolisz egyik leghíresebb síremléke a "Domborművek sírja", amely az időszámításunk előtti 4. és 3. században épült. Ez a sír a Matuna családhoz tartozott, amely stukkó domborműveket tartalmaz, melyek háztartási eszközöket és háziállatokat ábrázolnak, talán olyan tárgyakat, amelyekre az elhunyt család tagjainak a túlvilágon is szükségük lehetett.

Továbbá az alvilág lakóit, mint például Kerberoszt és egy dühös démont is ábrázolták a domborműveken. Így ezek a domborművek valójában az etruszkok túlvilágról alkotott elképzeléseit mutatják be. Annak ellenére, hogy az etruszkoknak már nem volt hatalmuk, az ilyen pazar sírok, mint a "Domborművek sírja" azt jelzik, hogy az etruszk kultúra mégis túlélte a római korszakot.
 

Az elmúlt években más etruszk temetkezési helyeket is felfedeztek, amelyek további ismereteket nyújtanak a kevéssé ismert kultúrájukról. 2015-ben egy épen maradt etruszk sír került elő Perugia külterületén, amelyben urnákat, egy márvány fejet és két szarkofágot találtak.

2016-ban egy időszámításunk előtti 8. században épített temetkezési kamrát fedeztek fel 3 méterre a felszín alatt az olaszországi Viterbo megyében a Vulci régészeti lelőhelyen, amely egykor etruszk város volt. Ebben a földalatti kamrában egy fiatal lány maradványait helyezték el, akit a korszakra jellemző ékszerekkel vettek körbe.

Összesen 17 hasonló sírt találtak a helyszínen. Az egyik férfi sírjában ezüst gyűrűket, bronz díszeket és vázákat találtak, míg egy másik lány sírja arany fülbevalókat és két szirén szobrát tartalmazta.


<iframe width="641" height="360" src="https://www.youtube.com/embed/YheIckLuV7c" frameborder="0" allow="autoplay; encrypted-media" allowfullscreen></iframe>
Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja