Casaresi hangulat



Casares

 

Andaluziában,  a tengerre  néző hegyek oldalában találhatók a híres fehér falvak. Egymástól különböző távolságra  vannak, mindegyik más és más. Azonban a fehérre festett házak, zegzugos utcák és a rengeteg virág mégis öszhangot teremt köztük. Ezek közül az egyik kihagyhatalan:  Casares.

Casares a tengerparttól több mint, 10 km távolságra van.  A faluba jó minőségű út fenséges tájakon keresztül vezet.  A tengerparthoz közeli hegyoldalak tövében, fák közé bújva, magányos házak fehérlenek.  Aztán távolabb, már csak  hegyek, hegyek, hegyek. A hegyeken viszont látszik a régebbi korok hajóépítésének faigénye.  Csak a nagy armada megépítéséhez egész hegyeket taroltak le.  Előtte is utána is sok hajó épült, és azokhoz is kellett a fa. Ahogy nőtek a hajó méretek, úgy egyre több fára volt szükség. Ezeknek az időknek az eredménye látható a képen.

 

A tengerparthoz közeli hegyoldalak tövében, fák közé bújva, magányos házak fehérlenek.

Néhány kilométer múlva, Casares előtt a  hegyek felett átnézve, látszik a tenger

Mindjárt ott vagyunk. Még mielőtt elindultunk,  megnéztem mit is érdemes megnézni. Keresgéltem, utikönyvben, keresgéltem a neten, de nem találtam sem egy múzeumot, sem egy kiemelkedő épületet, sem egy híres művészeti alkotást, amit csak itt lehet látni.  Aztán rájöttem:  Casaresben nem ezt, vagy azt kell nézni, hanem a mindent. A városkát egyben, úgy ahogy van.

Mikor megláttam a falut, éreztem, már ez a látvány megérte a fáradságot. Bal oldalon a régi mór vár maradványai, jobb oldalon a késő délutáni napfényben fürdő fehér házak, és középen a Los Reales 1440m magas csúcsa.

Amikor utánanézek valamely hely történelmének, a különböző források mind azzal kezdik: "Ez a hely már a történelem előtti időkben időkben is lakott volt."   Ez a szöveg szinte minden város történetében benne van. Ez alól Casares sem kivétel. Itt is megtalálták az ősember településének nyomait.

Ilyenkor elgondolkodom. Ha föld a prehistorikus időkben már ilyen lakott volt, és minden említésre méltó helyet belakták az ősemberek, akkor már ezekben a történelem előtti időkben is igen nagy lehetett a föld népessége.

Amit viszont érdemes tudni Casaresről, hogy a római korban Hedionda néven volt híres kénes fürdőjéről. Július Ceasar is itt gyógyította bőrbetegségét. Egyesek innen eredeztetik a városka nevét. Ceasar, Casar, Casares.  Jól hangzik, akár igaz is lehet.

A mór időkben építették azt a várat, melynek romjai ma is láthatóak. Az akkor még főként mór lakoság, a vár tövében telepedett le. A város szerkezete ezekben az időkben alakult ki.

 

 

A mór romok mellé felkerült egy katolikus templom is.

A főtér. Innen vezet fel az út a templomhoz és a romokhoz.

Keskeny utca, keskeny ház.

A hangulatos lépcső a lejjebb épült házakhoz vezet

Fentről lenézve, elhagyott ház romjain csodálkoztam. Néztem a szoba méretét, a beomlott tető szerkezetét,a gazdasági udvart. Talán tíz éve, vagy annyi se, még lakhattak benne.

Ennyi maradt a múlt idők dicsőségéből. A mór vár romjai.

A palota falának maradványai.

A vár szomszédságában lévő temető előtti tér.

 

A templom bejárata előtt szinház. Elképzeltem egy nyári estét. A szinjátszó tér megvilágítva, háttérként a templom, illő díszlet egy don Quijote előadáshoz.

 

A templom túloldalán lévő kilátópontról letekintve a fehér házak még a kezdődő szürkületben is szemkápráztató látványt nyújtanak.

 

 

Ezzel a képpel búcsuzva fejezem be casaresi élmény beszámolómat.

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja