.

A Carnac-i megalitok rejtélye



Észak-Franciaországban járunk, a híres Bretagne-ban, ahol a hivatalos történelem kezdete előtti időkből származó ősi leleteket találunk. Rejtélyes kősorok, menhírek és kőkörök magasodnak Carnac-ban, aminek neve egyébként érdekes összecsengést mutat az egyiptomi Karnakkal.


Pontosan tájolt menhirek
(Menhir jelentése:  Faragatlan, függőlegesen álló kőoszlop)
 

Carnac vidékének leghíresebb lelőhelyei:

  • Le Ménec 14 kősorral
  • Kermario mező kősorai 2 óriássírral
  • Kerlescan 13 kősorral
  • Le Petit Ménec 8 kősorral.

Ami a tájolásukat illeti, roppant precízen ősi „csillagászok” tervei alapján készülhettek, tekintve, hogy

  • a kermariói kősor a nyári napforduló napfelkeltéjéhez
  • a kerlescani a tavasszi napéjegyenlőség időpontjához
  • a Le Ménec-i sor a május 6-i és az augusztus 8-i napfelkelte felé néz.

 

Az összetett mérésekből látható, hogy az égi jelenségekhez igazított és tudatosan elrendezett megalitikus építményekkel van dolgunk.

 

Az említett kősorok mellett még három másikat találtak, melyek az előzőkhöz hasonlóan összefüggő mezőt alkotnak: a Le Petit-Ménec, az Erdeven, a Sainte-Barbe és a Le Moulin néven ismerjük ezeket.

A kövek mérete úgy nő, ahogy egyre nyugatabbra haladunk. A kövek elrendezése a nap útját követik. Amikor a nap alábukik, akkor a magasabban található zárt területet világítják meg a sugarai.



Carnac-i kősorok

A későbbi csillagászati (Sir Norman Lockyer csillagász) és földrajzi mérések kiderítették, hogy a Carnac-i tájolás elképesztően pontos volt, illetve a megalitikus yard (0,829 méter) és a megalitikus öl (2,073 méter) mértékegységgel dolgoztak az építők.

Ezek minden bizonnyal szent körzeteknek számítottak a maguk idejében, ahová a kövekkel szegélyezett utakon lehetett eljutni. Egyes területeket körbekerítettek.

A kövek i.e. 4500-3000 évvel ezelőtt kerültek a ma látható helyükre. A datálásra a helyszínen talált szervesanyagok korából következtettek radiokarbonos, dendrokronológiai és termolumineszcencia módszerek segítségével.

Nyersanyagukat tekintve találunk többek között helyben bányászott gránitot és más messzebbről szállított köveket is.

A megalitok, vagyis a „hatalmas kövek” nevükre azzal szolgáltak rá, hogy legnagyobb példányaik 80 tonna körüliek. Számuk nem csekély, mivel több, mint 4000 darabot találtak belőlük. Tegyük hozzá ezek az adatok több ezer évvel a szent vidék építését követő leletekre támaszkodnak. Ennélfogva nem meglepő, hogy az archeológusok itt őskori vagy római leleteket találtak – melyek között sírok és táborok maradványai is voltak –, viszont ez nem feltétlenül enged következtetni a grandiózus kősereg valódi kivitelezőinek a valódi kilétére. Vegyük számításba azt is, hogy a táj képe az idők folyamán jelentősen megváltozhatott, mivel csak nagyjából 2700 kő van az eredeti helyén!

A hely viszonylag pontos feltérképezésére és a ménhírek paramétereinek a meghatározására csak a 19. században került sor.

Kik építhették? Rejtély. A teóriák szerint talán a kelták, talán a rómaiak. Egyes népi hiedelmek szerint a kövek kővé vált katonák, más mítoszok szerint kincslelőhelyek.

Ha túllépünk a találgatásokon, melyek aligha visznek közelebb az eredeti kivitelezők enigmájának megfejtéséhez, akkor a következő kérdésbe ütközünk: Hogyan és miért építették e megalitikus csodát az őskorban? Ráadásul egyes szakértők szerint Carnac fénykorában megközelítőleg 10 000 kőtömbből állt.

Az egészen nyilvánvaló, hogy valaha kiemelt jelentőséggel bírt a szent hely a nap-, a hold- és a csillagkultusz szempontjából az Ősi Építők számára. Különben, aligha fektettek volna ekkora erőt egy ilyen kiterjedésű és méretű  építményegyüttes létrehozására.

Feltételezhetjük, hogy az idők folyamán a kultusz középpontjában álló „templomokat” szándékosan megsemmisítették, így ma azokat feleslegesen keressük.

A helynek a túlvilággal való kapcsolatára utal a kelta elnevezése, breton nyelven ugyanis a Kermario jelentése: a „halottak városa”. Ha abból indulunk ki, hogy Egyiptomban is a beavatott papság misztériumiskoláinak, illetve szent építményeinek körzetét hívták így, akkor helyben vagyunk. Ugyanis a ménhírek készítőinek minden jel szerint hasonló kozmikus hozzárendeléseik lehettek, mint amilyenek az egyiptomi szent építményeknek voltak.

Több kutató szerint különféle égitestekhez tájolták Carnacot.

Említést érdemes Alexander Tom angol mérnök véleménye, mely szerint Locmariaquer eldőlt ménhírje egy olyan hatalmas csillagászati megfigyelő központja volt, amely előre tudta jelezni a napfogyatkozásokat. Sőt, a kutató szerint még a holdfogyatkozások szabálytalanságainak a korrigálására is képesek volt Carnac ősi építői.


Locmariaquer menhir

A Locmariaquer ménhírről még csak annyit zárszóként, hogy több mint 200 méter magas és 280 tonnát nyom. Er Grah neve pedig annyit jelent: a Tündérek Köve. Talán azért kapta ezt a nevet, mert társaival együtt olyan égi és földi energiaösvények csomópontjaiban áll, ahol időnként magasabb rendű lények léptek át egyik világból a másikba? Nos, ezt a lehetőséget sem zárhatjuk ki.

Boldognapot

Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja