Bukás helyett siker: dobozos sör



Forradalom a sörpiacon

 
„A sörfőzők nem kérték. A fogyasztók álmodni sem mertek róla. Az üveggyártók el sem hiszik.” Így kezdődik a Fortune üzleti magazin 1936. januári, az egy évvel korábban, 1935. január 24-én piacra dobott dobozos sörről szóló cikke.


Az új termék óriási kereskedelmi sikert hozott: már megjelenése évében 200 milliót adtak el belőle.

 

Pedig kezdetben a dobozos sört kereskedelmi forgalomba hozó Gottfried Krueger Sörfőzde vezetői annyira féltek a bukástól, hogy a vállalat New Jersey-i telephelyétől több száz kilométerre található virginiai Richmondban kezdték el árulni terméküket. Néhány hét azonban elég volt ahhoz, hogy rájöjjenek, ez volt a cég történetének legjövedelmezőbb lépése.


Az első dobozos sör

Az American Can Company 1933-ban fejlesztette ki az első olyan fémdobozt, amely egy műanyag bevonat segítségével megfelelő szigetelést biztosított ahhoz, hogy a sör ne veszítse el jellegzetes ízét. Az újfajta sörtárolókra a Gottfried Krueger Sörfőzde csapott le, amely még abban az évben 2000 doboz „Krueger Különleges Söre” nevű készítményt osztott szét hűséges fogyasztói között, s ehhez egy, az új termék minőségével kapcsolatos kérdőívet is mellékeltek. Mivel a kóstolók több mint 90%-a pozitív visszajelzést küldött, a cég nem sokkal később úgy döntött, eljött a piaci megmérettetés ideje.

Az üvegesnél könnyebben tárolható, gyorsabban lehűlő és tartósabb sörösdobozok kinyitásához egy külön eszközt fejlesztettek ki. Az első napokban még sok vásárló vitte vissza az üres dobozt – gondolva, hogy a sörösüveghez hasonlóan ezt is újrahasznosítják –, ezért rá kellett írni a termékre, hogy „nem utántölthető”.

A hatalmas sikernek köszönhetően 1935 folyamán több nagy sörgyártó is elkészítette a maga dobozos sörét, és év végén már Nagy-Britanniában is megjelent az új csomagolású ital. A hitleri Németországnak azonban nem tetszett az ötlet, és egészen 1951-ig kellett várni, mire a németeknek is megadatott a lehetőség, hogy dobozból igyák a sört.

A dobozok először fehérbádogból készültek, súlyuk mintegy tíz dekagramm volt. Az amerikai mintát követve az európai dobozok űrtartalma is 0,355 liter (12 amerikai folyadék uncia, OZ) lett, és csak 1971-ben tértek át a 0,33 literes dobozok gyártására. A technikai fejlődéssel a dobozok átlagsúlya is csökkent, 1951-ben 83, 1974-ben 38, míg napjainkban már csak 21 grammot nyom egy doboz.

Az italdobozok igazi karrierje a világháborút követő évtizedekben bontakozott ki, a napjainkban is használt alumínium italdoboz elődjei a 60-as években kerültek forgalomba. Amerikában először 1969-ben haladta meg a dobozos sör eladása az üveges sörét, és akkor már szinte valamennyi doboz önnyitós volt. Az alumínium italdoboz világszerte elterjedt, kis sűrűsége, megfelelő szilárdsága, gyors hűthetősége és közel teljes, 100 százalékos újrahasznosíthatósága miatt kedvelt csomagolóeszközzé vált.


Múlt-kor
Címkék: 
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja