.

A bő étkezések rabja volt Viktória királynő



A különleges süteményektől és a füstölt tőkehaltól a whiskyig és a forralt borig Viktória brit királynő igen nagy rajongója volt az ínyencségeknek egész élete során



Vikrória királynő


„Ő kis felsége”

Viktória bizonyosan buzgó evő volt – „Ő kis felsége”, ahogyan egy udvari megfigyelő leírta, igen nagy étvággyal rendelkezett, és már egészen kis korától kezdve észrevehető volt környezete számára, hogy szereti a hasát. Cecil Woodham Smith brit történész szerint ez néha aggasztotta is rokonait, akik arra biztatták az ifjú hercegnőt, hogy mozogjon többet, és lassítson evéskor. Kamaszkorában amiatt aggódtak, hogy a hercegnő „kissé túl sokat eszik, és csaknem mindig egy kissé túl gyorsan.”

Gyermekként Viktória étkezéseit szigorúan szabályozták – előfordult, hogy a vacsorája csupán egy kevés kenyérből és tejből állt. Ennek eredményeképpen a kis hercegnő megfogadta, felnőttként minden nap birkát fog enni – annyi bizonyos, hogy felnőttkorában valóban nem fogta vissza magát.

Étkezés a királynővel

Trónra lépése után Viktória reggelije legtöbbször zabkásából, halból, tojásos pirítósból, és süteményekből állt, a későbbi években pedig az úgynevezett „finnan haddie”, azaz az Északkelet-Skóciában szokásos módon megfüstölt tőkehal is terítékre került. Természetesen nem ette meg mindezt, de fontosnak tartotta, hogy legyen választása, tehát fel legyen tálalva.


A királynő és családja egy kerti teázáson

Viktória vacsoráin lehetett leves, hal, hideg főtt csirke vagy sült marha, desszert és gyümölcs is, talán éppen abból az ananászból, amelyet kimondottan az uralkodói háztartásnak termesztettek. Híve volt emellett a szezonális étkezésnek: „Sosem engedi, hogy saját vagy háztartása asztalát bármi egyébbel szolgálják ki, mint aminek éppen évszaka van” – jegyzi meg az 1901-es anonim kiadvány, amely „A királynő magánélete – a királyi háztartás egy tagja által”. A névtelen szerző szerint „Őfelsége bevallja, igen nagy gyengéje a burgonya, amelyet minden elképzelhető módon elkészítenek számára”.

A királynő különösen szerette az édes ételeket – 1840-es esküvője ízelítőt adott a jövőből: az óriási esküvői torta mintegy 130 kilogrammot nyomott, és több mint három méter átmérőjű volt. Eközben a korabeli szatirikus balladák úgy vélekedtek, hogy a német Albert herceg egyszerre kedvelte „Anglia kövér királynőjét s még kövérebb erszényét”.


Az esküvői torta korabeli ábrázolása

A forralt bor, a fagylalt, a torták és a sütemények minden fajtájának szeretete végigkísérte Viktória életét. Az 1901-es névtelen írás szerint nagy étvággyal fogyasztott „csokoládés piskótát, egyszerű piskótát, ostyát két vagy három különféle alakban, macskanyelvet, mindenfajta kekszet és hasonlót, puncstortát, hercegnő- és rizstortát, pralinét, mandulás édességet, és a kevert édességek nagy választékát.” Hozzáteszi: „Őfelsége nagy kedvelője mindenfajta pitének, és az áfonyalepény tejföllel az egyik kedvenc étele.” Ezzel ellentétben Viktória gyermekei azokat az egyszerű sülteket és húsleveseket ették, amelyeket a királynő illőnek gondolt számukra. A későbbiekben ő maga választotta ki unokái napi étkezéseit is, lila ceruzával húzva alá a napi menüben.

Az „uralkodók által mindig is igen kedvelt” tea mellett Viktória a whiskyt is szerette, főleg élete késői szakaszában, amikor bizalmasa, a skót John Brown befolyása alatt állt. A skóciai királyi rezidencia, Balmoral közelében egy lepárló kimondottan a királynő számára készítette az italt, amelyet szódavízzel fogyasztott. Brown előtt is kedvelte azonban a whiskyt – dokumentált eset, hogy egy 1842-es skóciai látogatás során igen dicsért egy pohár atholli „brose”-t (whisky és méz keverékét), amelyet egy olyan pohárból szolgáltak fel neki, amely egykor a legendás skót hegedűsé, Niel Gow-é volt.

A nagy étvágy veszélyei

Az évek során azonban Viktória étkezési szokásai észrevehető hatással voltak egészségére. „Jobban hasonlít egy hordóra, mint akármi másra” – figyelte meg egy orvos már az 1840-es években, aki azt is megjósolta, hogy ha a királynő továbbra is így eszik, akkor hatalmasra fog hízni az elkövetkező években. Ezt követően nem sokkal elhagyta ruházatából a fűzőt, a leírások pedig már „nagyon nagy, pirospozsgás és kövér” nőként utalnak rá. Az 1880-as évekre, életének hatvanas éveire Viktória testtömegindexe 32 felett volt, ami még a mai szempontok szerint is kórosan elhízottnak számítana. Amikor azt javasolták neki, csökkentse bevitelét, egyszerűen elkezdte enni a kor felkapott diétás ételeit – megszokott étrendjén felül.


Viktória királynő esküvői ruhájában

Viktória lelkes evészete nem vágott egybe a korban a nőknek általánosan adott étkezési tanácsaival. A jó asztali etikett a lassú és mértékletes evést követelte meg, és tiltotta, hogy az ember látható módon átadja magát az étel élvezetének. Emellett a korban úgy gondolták, a női emésztőrendszernek könnyű, finom és ízetlen ételekre van szüksége az egészséges működéshez. William Alcott az 1855-ös „A fiatal nő egészségkönyve” című művében azt írja, kerülni kell „a nagyon fűszeres és izgató ételeket (…) mintha utálatos mérgek lennének.”

E képzetek egyik alapvető oka az volt, hogy ha egy nő látványosan élvezte az evést, az arra utalt, hogy más testi gyönyöröknek is könnyen adja át magát. Ahogy a híres orvos és társadalmi reformer Mary Ward-Allen figyelmeztetett: a fűszeres, izgató ételek iránti természetellenes vágy elkerülhetetlen velejárója volt az önkielégítés hasonlóan „természetellenes” gyakorlatának. A csökkent étvágyú, az étel iránt kevés érdeklődést mutató nő ezzel szemben morális kijelentést tett amellett, hogy könnyebben maradt karcsú és finom alkatú.

Maga Viktória királynő minden bizonnyal az ágyi életet is igencsak szerette. Alberttel kötött házassága jó kezdetet vett 1840. február 10-én: „Nem aludtunk sokat” – írta naplójában néhány nappal később az első együtt töltött éjszakákról. Paula Bartley angol történész szerint az uralkodói pár igen kiterjedt erotikus művészeti gyűjteménnyel rendelkezett, a királynőt pedig elkeserítette orvosa azon javaslata, hogy tartózkodjon a szexuális tevékenységtől a további terhességek elkerülése érdekében. Annyi bizonyos, hogy magát a gyermeknevelést nem szerette – kilenc terhességét uralkodására nézve hátráltató tényezőnek tartotta.

A „rendes” viktoriánus nő

Tudományos körökben egyre gyakrabban merül fel, hogy korunk egyik elterjedt evészavara, az anorexia nervosa kulturális hátterében a viktoriánus kor evéssel kapcsolatos negatív viszonya áll, amely eredendően nőietlennek és veszélyesen szexuálisnak tartotta a táplálkozást. Az 1890-es években már írtak olyan esetekről az orvosi szaklapok, hogy egyes kamaszkorúak egészen felhagytak az evéssel, „miután édesanyjuk arról beszélt, hogy kövérek”, vagy mert „attól féltek, nehéznek látják őket”.


Viktória 1887-ben

Az evés elhagyásával a fiatal nők elhatárolódtak a szexualitás „szennyezésétől”, és kinyilvánították rendes, tiszta, erkölcsi mivoltukat. Mivel igen kevés más módjuk volt egyéniségük kifejezésére, az ifjú hölgyek megtehették azt, hogy nem esznek – az étel visszautasítása hangot adott nekik. Joan Jacobs Brumberg amerikai társadalomtörténész szerint „a fiatal nők, akik keresték a nyelvet, amelyen önmagukról beszélhetnének, az ételre és a testre fókuszáltak.”

Ha az étvágy egy hang volt, Viktória igen nagy hangerővel szólt, amikor sült marhát és whiskyt fogyasztott. Egyedülálló hatalmi pozíciója lehetővé tette számára, hogy a más nőkre erőltetett társadalmi korlátokat figyelmen kívül hagyja, és saját döntéseket hozzon étrendjéről és testéről. Napjainkban országa, az Egyesült Királyság lakossága több mint 60%-ban túlsúlyosnak számít, és a szexuális élvezeteket a társadalom széles körben ünnepli. Ezek az adatok korántsem felelnek meg a viktoriánus kor erkölcseinek, maga Viktória királynő azonban a maga részéről a brit társadalom modern értékeit vallotta.

Múlt-kor

Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja