Bikaviadal (6): A bikaviadal menete - 4/3. rész: A második terció



Az arénában történő eseményeket ismertető négy részes sorozat harmadik része

Ez a rész a leglátványosabb, és leginkább követhető rész a laikus néző számára.
Ekkor a peon, vagy banderillo elébe fut a támadó bikának, amint a bika öklelésre szegzi a fejét - az ember zárja a lábát, magasra emeli a két botot és egyenesen beüti a bika lehajtott nyakába.

Ki mennyi veszélyt vállal fel eközben, megítélhető arról, milyen magasról üti be a botokat. Minél magasabbra emeli a karját az ember, annál közelebb engedte magához a bikát.

 

Peón, vagy banderillo annak a három embernek a neve, akik gyalog állnak a matador segítségére a köpennyel, és parancsára egymást váltva, beütik a banderillapárokat. Céljuk evvel a bika fejtartásának, s ezzel szarvhasználatának  kiegyensúlyozása. Csaknem minden bika nagyobb előszeretetettel használja az egyik szarvát a kettő közül, ezt nevezik mester-szarvnak. Akkor tűnik ki, hogy melyik a mester szarv, amikor a viadal kezdetén a banderillók megfuttatják a bikát a köpennyel. A bika amikor dühös, vagy támadni készül, megbillenti valamelyik fülét, ami többnyire a mesterszarv oldalán levő.

A banderillák szigony alakú vashegyben végződő, 70 cm hosszúságú farudak, színes papírzászlókkal díszítve.

A bika nyaktövén feldomborodó izomcsomóba (morilloba), gyorsan kell beütniük és mindig párosával a botokat. 

Minden sikertelen kísérlet okozta késlekedés fölzaklatja, idegessé teszi a bikát, s a bika tapasztalatokat szerezhet a gyalogos, fegyvertelen ember üldözésében. Ezzel elvész az előny, melyre a tartása során fokozottan vigyáztak.

A banderillák beütése a legtöbb fizikai adottságot igényli az embertől. Fölhajszolni a bikát, előkészíteni és szakszerűen beleütni a botokat, ehhez jó lábak, jó fizikai kondíció kell.  

A banderillók veszélyeztetettsége csakúgy mint a picadoroké, viszonylagos – felelősségük korlátozott, és ők nem ölnek.
Feladatuk, hogy befejezzék a munkát amit a picadorok kezdtek el: lelassítsák a bikát, fejtartását fegyelmezzék; ettől rohama iránytartóbb lesz. A botok ugyanis szigony fejükkel csak a bőr alá hatolnak és ott megkapaszkodnak.
Van amikor a matador maga helyezi be a botokat, akkor meg van engedve némi előkészület, amit rendszerint zene kisér. A matador rendszerint akkor veszi át a banderillázást, amikor úgy gondolja, hogy olyan bikával áll szemben, amellyel fényes munkát produkálhat. Legfestőibb része ez a bikaviadalnak.

És miért nem kapja el a bika a fegyvertelen embert?
Mert a bika nem képes saját hosszánál kisebb területen megfordulni. Következésképp, ha már a peon mellett a szarvak elhaladtak, és beüti a botokat, már biztonságban van. De ilyenkor mindig ott áll a ringben más más helyen köpennyel két ember s esetleg a matador, hogy ha a bika megfordul, és üldözőbe venné a támadóját, elvonják a figyelmét róla.

A banderillás részben a bika megváltozik. Elveszti vadságát, vak és céltalan dühe elpárolog, gyűlölete most már egy-egy tárgyra irányul, de nem tud győzelmet aratni. Olyan ez számára, mint az ítélethirdetés.

 A banderillák része nem tarthat tovább 5 percnél. Ha elnyújtják a bika szétzilálódik, a viadal tempót veszít.

Szerző: Ilunga
Kapcsolódó cikkek:  Bikaviadal (1);   Bikaviadal (2);   Bikaviadal (3);   Bikaviadal (4);   Bikaviadal (5);

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja