Bikaviadal (5): A viadal menete - 4/2. rész: az első terció



Az arénában történő eseményeket ismertető négy részes sorozat második része

ELSŐ RÉSZ - szereplők

-   Picador

 Rövid brokátos mellényt és fehér inget, keskeny fekete nyakkendőt, széles övet, széles karimájú, alacsony tetejű oldalt fityegővel ellátott kalapot és a jobb lábon felcsatolt acélveretű lábpáncél fölött vastag őzbőr nadrágot visel.

Picadorokat ritkán öklel fel a bika, mert őket a matadornak meg kell védenie a köpennyel, ha a bika felé esnek le a lóról. Ha az ellenkező oldalon esnek le, a ló védi őket a bikától. Picadoroknak gyakran törik a csontja, s a matadorokhoz képest kevesen halnak meg közülük a ringben, de sokan szenvednek folytonos agyrázkódást. Ha  a bikák tényleg nagyok, ahányszor eltalálják a lovat, a picador annyiszor fog leesni.

 

- a ló

 Egy viadalra a lókereskedőnek 36 lovat kell kiállítania vagy készenlétben tartania.

A lóról ingerlik a bikát támadásra. Újabban a lovak szemét bekötik, miáltal a ló nem látja a támadó bikát. Ugyancsak sok állatbarát harcának eredményeként, a legújabb kori viadalokon a lovakat kétoldalt „peto”-val, egyfajta védőmatraccal látják el, ami nagyszámban megvédi őket a bika halálos öklelésétől.

 

 

- a bika

Minden győzelmét az első részben aratja, itt  kapja a legtöbb lehetőséget, hogy bátorságát vagy gyávaságát megmutassa.
Itt képességei teljében jön ki a bika, magabiztosan, gyorsan, vadul, lehengerlőn.

A bikavívásban minden a bika bátorságára van alapozva, egyszerűségére, tapasztalathiányára.

 A gyáva bikával nehéz bánni, mivel a megtorlás után nem hajlandó többször rohamozni, s így felborítja a viadal menetét. Ha semmilyen módon nem tudják a  bikát ezen magatartása megváltoztatására bírni - vagy napfényre kerül valami rejtett hibája - engedélyt lehet kérni az elnöktől a lecserélésére. A zöld zsebkendő jellel adja meg ehhez a beleegyezését.

A corrida hagyományos rendjében a bikának az emberrel való találkozásában három stációt kell megjárnia, amelyet a bika kondíciója szempontjából spanyolul így határoznak meg: levantado, parado és aplomado.

Levantado vagyis büszke a bika akkor, amikor először kijön, fejét magasra tartja, ereje tudatában gondolkodás nélkül támad minden célra.

Parado a bika, amikor meglassúdott és harcra kész. Már nem támad vadul és oktalanul. Kiábrándult abból, hogy erővel meg tud semmisíteni mindent. Felismeri ellenségét, és inkább a testre támad.  Meglassúdott, de erejének és akaratának birtokában van – a bikaviador szempontjából a legfényesebb munkára alkalmas. A bikát a bikaviadornak kell megtanítania játszani és rákényszeríteni a szabályokat. A bikának nem az a leghőbb vágya, hogy játsszon, a bika ölni akar.

Aplomado amikor a bika már nehézzé vált, mint az ólom. Miközben ereje érintetlen, gyorsasága odavan. Csak akkor támad, ha ingerlik. De annak, aki fölhívja, egyre közelebb kell mennie hozzá, mert a bika már csak akkor akar támadni, ha biztos a dolgában. Immár nyílvánvaló veresége önmaga előtt is mindenben, amivel eddig próbálkozott. De: még mindig fölöttébb veszélyes.

A bikaviadal minden egyes fejezete egyrészről eredménye, másrészről orvoslása annak a stációnak, amelyből a bika kilépett, és minél normálisabb az állat, kondíciója minél kevésbé szélsőséges, annál fényesebb lesz a viadal.

Ennek a felvonásnak van még egy fontos része, a quite (ejtés:kíte), a védelmi akció. A quitére akkor kerül sor, ha a bika felborít egy lovast, és akkor a palánknál fellépési sorrendben várakozó matadorok ebben a sorrendben sietnek a lovas megsegítésére. Ilyenkor a matador feladata, hogy köpenyével elvigye a bikát az emberről és helyzetbe állítsa a soron következő picador megtámadásához. Ugyanakkor ez egy komoly alkalom a matadornak tudása megcsillogtatására, mert ilyenkor a köpennyel bemutatnak néhány olyan cselekvéssort, amellyel képességeit bizonyíthatja. Manapság már a matadorokat leginkább aszerint ítélik meg (és fizetik), hogy milyen nyugodtan, lassan és közel magához fordítja meg a bikát a köpennyel.

A helyzet az, hogy ez a modern quite majdnem annyira az igazság pillanata, mint hajdan az ölés volt. A veszély nagyon is valóságos, és a veszély nagyon is az emberen múlik, az ember választásától függ.

A modern quitében látható, mennyire tiszta vonalakkal, milyen lassan, milyen közel vezetik el csípőjük mellett a bika szarvait, szüntelen uralmuk alatt tartva a bikát. Rohamának sebességét a csuklójukkal irányított köpeny lebbentésével fékezve, míg a bika forró tömege ott zúg el az ember mellett, aki nyugodtan néz lefelé, oda, ahol a szarvak már-már érintik. Nincs eszköze sem az önvédelemre a szarvakban elhaladó halál ellen, csupán karjának lassú mozgása és a távolság helyes megítélése. Ez a feszültségében szép, ez a valóságosan veszélyes, ez a fönségesen hetyke, ez tartotta meg népszerűségében a bikaviadalt, az igazság pillanata az egyetlen köpeny által nyert kifejezést.

A köpeny használatának sokféle módja és annyiféle neve van, mint pl. gaonera, mariposa, farol, cambios de rodillas, galleos, serpentinas, de minden köpenymunka próbaköve a verónica. Abban nyilvánul meg legvégletesebben a veszély, és a vonalak tisztasága. A verónicában a bika teljes hosszában elhalad az ember mellett, ami a legveszélyesebb közellét.

A legtöbb matadort a szarv által ütött seb a comb tájékán éri.

Előbb vagy utóbb minden matadort felöklel a bika , veszélyesen, fájdalmasan, már már végzetesen. Ilyenkor válik el a bátor a gyávától. Az ember lehet olyan bátor, mint maga a bika, hogy bármely veszéllyel farkasszemet néz, de az is megtörténhet hogy idegei miatt képtelen többé hidegen szembenézni a veszéllyel.

Idegbajos bikavívásnál nincs szomorúbb látvány, -írja Hemingway- a nézők azért fizetnek, hogy a bika tragédiáját lássák, nem az emberét.

 

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja