Az elme hatalma




Amikor kiderül, nem az orvos, hanem a hitünk a legnagyobb gyógyító


A legtöbb orvos független biomechanikus renszernek képzeli azemberi testet, amiben alkatrészek vannak amik hol ezért, hol azért elromlanak. Az orvos dolga pedig a hibás alkatrész megjavítása, amire a gyógyszergyárak gyógyszerei a megfelelő eszközök

Ezen a szemléleten változtat Dr. Lissa Rankin elgondolkoztató könyve, (Gyógyulás gyógyszerek nélkül) amely kontrolált, de az akadémikus orvoslás hívei számára megmagyarázhatatlan esetek ismertetésével mutatja be az ember öngyógyító képességét.


Magáról ezt írja:
 

Tizenkét éves hagyományos orvosi képzés és nyolcéves klinikai gyakorlat után alaposan belém nevelődtek a bizonyítékon alapuló orvoslás dogmatikus elvei, amelyeket néhány éve még úgy imádtam, mint a szentírást. Csak abban voltam hajlandó hinni, amit kontrolált klinikai vizsgálatnak vetettek alá.
Egy évtizedet töltünk azoknak a módszereknek az elsajátításával, amelyek birtokában állítólag behatóan megismerjük mások testét. Szeretnénk azt hinni, hogy nem volt elfecsérelt pénz és idő, amit az orvosi képzésbe fektettünk.



Aztán jött a feketeleves. Mikor már úgy hitte ismeri az emberi test működését, a működés logikai összefüggéseit, az élet egymás után hozta elé azokat az eseteket, melyeket a modern orvostudomány nem tudott értelmezni.
Az ilyen estek vizsgálatának hatására megváltozott a betegségek és azok gyógyításáról vallott eddigi nézete. Ez a szemléletváltás hozta létre könyvét.
 

Ezen figyelemreméltó esetek közül az egyik, amit könyvében is ismertet:


Dr. Bruno Klopfer (akit a Rorschach-tintafoltteszt bevezetése tett híressé) 1957-ben adta közzé dr. Philip West és páciense, Mr. Wright történetét. Dr. West előrehaladott nyirokcsomó-szarkómával kezelte Mr. Wrightot. Egyetlen kezelés sem járt sikerrel, vészesen múlt az idő. Mr. Wright nyakát, mellkasát, hasát, hónalját és ágyékát narancs nagyságú daganatok borították, lépe és mája megnagyobbodott, és a rák hatására mindennap két liter tejszerű folyadékkal telt meg a mellkasa, amelyet le kellett csapolni, hogy lélegezni tudjon. Dr. West nem hitte, hogy egy hétnél tovább él.

Csakhogy Mr. Wright élni akart, minden reményét egy ígéretes, új gyógyszerbe, a Krebiozenbe vetette. Kérlelte az orvosát, kezelje az új gyógyszerrel, csakhogy az még a klinikai kipróbálás fázisában volt, és csak olyan emberek kaphatták, akiknek legalább három hónapot jósoltak.

Mr. Wright azonban nem adta fel. Tudta, hogy a gyógyszer létezik, és meg volt győződve, hogy csodát tenne, tehát addig nyaggatta az orvosát, amíg dr. West vonakodva bár, de beleegyezett, és egy pénteki napon beinjekciózta neki a Krebiozent, de a lelke mélyén nem hitte, hogy Mr. Wright megéri a hétvégét.

Dr. West legnagyobb megdöbbenésére a következő hétfőn Mr. Wright felkelt az ágyból. Dr. Klopfer elbeszélése szerint Mr. Wright „daganatai úgy olvadtak, mint hógolyók a forró kályhán”, és hamarosan felényire zsugorodtak. Az első Krebiozen-adagot követő tizedik napon Mr. Wright szemmel láthatóan gyógyultan hagyta el a kórházat.

Mr. Wright magán kívül volt örömében, két hónapig csodaszerként áldotta a Krebiozent, amíg a szakirodalom arról nem kezdett cikkezni, hogy a gyógyszer talán nem is olyan hatékony. Mr. Wright elhitte, amit olvasott, mély depresszióba esett, és a rákja kiújult.

Dr. West ezúttal őszintén meg akarta menteni betegét, és némi csalafintasághoz folyamodott. Azt mondta Mr. Wrightnak, hogy a gyógyszer első szállítmányának egy része megromlott a szállítás alatt, ezért vesztett a hatékonyságából, azonban sikerült egy új adag, nagy töménységű, kivételesen tiszta Krebiozent szereznie, amelyet be is adhat neki. (Természetesen szemenszedett hazugság volt az egész.)

Ezután dr. West desztillált vizet injekciózott be páciensébe.

És ismét megtörtént a csoda. A daganatok összementek, a mellkasból eltűnt a víz, és Mr. Wright két hónapig megint nagyszerűen érezte magát.

De az Amerikai Orvosszövetség közbeszólt. Átfogó vizsgálat után bejelentették, hogy a Krebiozen tökéletesen értéktelen. Mr. Wright ezúttal teljesen elveszítette a kezelésbe vetett hitét. A rák azonnal visszajött, s a beteg két nap múlva meghalt


 Bruno Klopfer: Psychological Variables in Human Cancer. Journal of Projective Techniques, 1957. december. 331–40.
Címkék: 
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja