Aki nem adta fel álmait



Lelkem Zenéje ,Életem Álma...
„Canción de mi Alma, Sueño de mi Vida”

 
...Talán 12 éves lehettem mikor a szüleim elé álltam azzal az ötlettel, hogy már pedig én egyszer spanyol lány leszek és ott fogok élni ahol Banderas született. Nagy szerelem, nagy álmok, még nagyobb célok! Az álmok ha kitartóan küzdesz értük igenis valóra válnak.

Német –spanyol szakos tanárként végeztem az egyetemet Szegeden. Egy cél hajtott: a csillapíthatatlan vágy amit éreztem,
hogy Spanyolországban tengerparton, pálmafák közt élhessek, ahol a levegô perzsel, ahol szikrázó napsütés vár, ahol talán
flamenco szól és az emberek úgy igazán boldogok... De meg kell küzdeni mindenért hát még ekkora álmokért!

2008 január. Eljött a NAGY nap. Erasmussal sikerült egy szemesztert az Alicantei Egyetemen töltenem, mondanom sem kell, hogy azóta sem költöztem haza. 1 év Alicante, 4 év Vitoria, 1 év Marbella, fél év Mallorca és immár több mint 1 év Barcelona...

Mondhatni sikerült belekóstolnom az igazi Spanyolországba, abba a világba, ami tele van csodálatosabbnál is csodásabb helyekkel, ahol egyszerre ihatsz egy igazi cafe a la cremat baszk módra, amihez katalán paradicsomos szendvicset majszolhatsz mondjuk Andalúzia szívében. Egy ország, egy lélek, mégis mennyire más!

Alicante. Ahol megkezdôdött a spanyol álom... Turrón, mézes rum- botellón, bikaviadal, Santa Barbara a csodás kilátójával, Playa de Postiguet és a pálmafasétány.   Egy város,  egy életérzés, persze hogy szerelmes lesz az ember lánya! Hová is menne tovább? Irány Baszkföldre, Vitoriaba columbiai párja oldalára!


Vitoria. Az elegáns Szürke Dáma, kacifántos óvárosával, ahol mozgólépcsô vezet (csak felfele) Pincho-pote (kihagyhatatlan csütörtökönként), café a la crema, chistorra és még sorolhatnám az ínyencségeket. 4 évig éltem és dolgoztam ebben a városban, éltem a szerelmes nô mindennapi életét sokszor a szürke eget kémlelve milyen messze is van az én imádott tengerpartom... Az álmok azért vannak, hogy valóra váltsuk ôket, nem dédelgethetem ôket tovább és nézhetem hogy az évek múlnak felettem, hát én belevágtam a NAGY KALANDBA, nyakamba vettem  Spanyolországot, munkahelyi áthelyezéssel megérkeztem Marbellara.
 
Marbella, lelkem királynôje, ahol az álmok valóra válnak. Banderas is tényleg errefelé született! A hely, ahol az éj királynôje csábítóan illatozik a Plaza de Naranjos közepén, a hely, ami csupa illat-mosoly-csillogás, ahol a tenger ragyog és flamenco szól bármelyik kis udvarból, ahol végelláthatatlan pálmafasétány vezet egészen Puerto Banusig. Imádtam itt élni, marketingesként dolgozni, németül-angolul-spanyolul csevegni. Mint minden álom egyszer ebbôl is fel kellett ocsúdnom és szembe találtam magam a keserû valósággal: semmi sem tart örökké, még egy marketinges szerzôdés sem.
Hogyan tovább? Az álmaimat nem adom! Mallorca.

 
Mallorca. A sziget. A csupa hegy-völgy-cala. Hotel hotel hátán. Türkiszzöld a tenger és itt ÉRTED van minden, hát még ha turista vagy. Nem, én nem vagyok turista, nem én nem vagyok guiri, én nem tudok egy szigetre bezárva élni, nem én nem akarok maradni! Krízis itt, krízis ott, nincs mese: irány haza!  Álmaim földjét azt hittem örökre elvesztem, kicsusszan a csoda a kezeim közül, krokodilkönnyekkel az arcomon csak nyeldestem a sós valóságom: „ Lelkem zenéje, Életem álma” hát örökre itt kell hogy hagyjalak?!

Szerencsére az ember lánya makacs, hát még ha kitart egy célért. Hiába volt   budapesti multi-kulti kecsegtetô fizetésével, hiába otthon a család és baráti társaság ha az én lelkem nem magyarul muzsikál, hát én tudom, hogy szeretett választott hazám engem ugyan visszavár!
Barcelona. Sikerült! 22 nap, számoltam otthon az órákat, perceket, hogy végre megcsörrenjen a megváltó telefon „gratulálunk, köszöntünk a csapatban!”. Azóta HR adminisztrátorként dolgozom egy multinacionális cégnél immár több mint egy éve. Barcelona az ezerarcú város: gótikus, bohém, modern, tengerpart vagy hegyek, zegzugos utcák vagy kilóméter hosszú földalatti folyosók, latin pubok. Igen az én lelkem így zenél: salsa, bachata, kizomba, Barcelona én így szeretlek!
Barcelona
 
Spanyolország... az ország ami boldogságot, megpróbáltatást, kalandot, örömet és bátorságot ad, Lelkem Zenéje, Életem Álma. 7 éve kitartással és bátorsággal élem ezt a csodás országot, vérkeringése része vagyok, tisztelem a kulturájukat és beszélem a nyelvüket, szívemben azért mégis az a büszke és makacs magyar lány maradtam aki csak épphogy elkezdte járni álmai útját...
 

Dalma, aki sosem adta fel
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja