A 81 éve kezdődött spanyol polgárháború valódi arca



A spanyol polgárháborút sokáig egy jobb jövőt igérő köztársaság és egy elnyomó diktatúra közt dúló harcként mutatta be a történetírás.


Vajon mi az igazság?


Amikor még azt hitték, mindenre van megoldás. Madridiak ünneplik a második köztársaság megalakukását.
 

81 éve, 1936. július 17-én, kezdődött a három évig tartó véres spanyol polgárháború. Ezen a napon a második köztársaság kormányának intézkedéseit sérelmesnek tartó nacionalisták katonai erővel akarták eltávolítani a kormányt. Ez a tervük csak részben sikerült, a kormány Madridban és az ország belső részein úrrá lett a helyzeten. A nacionalisták viszont az ország többi részén, az átpértolt kataonaság segítságável folyamatos sikereket értek el.
A 25 milliós ország két részre szakadt. A nacionalisták által irányított részen 11 millióan, míg a kormány hatalma alatt megközelítőleg 14 millióan maradtak.
Kitört a polgárháború.
A nacionalistákat a Harmadik Birodalom, Benito Mussolini Olaszországa és Portugália támogatta fegyverekkel és katonákkal, míg a köztársaságiaknak Mexikó és a Szovjetunió küldött segítséget. A többi európai hatalom be nem avatkozó politikát követett.

Német segítség:


A német Condor Légió egyik heinkel He-111 típusú bombázóját spanyolországi bevetésre készítik elő.

Szovjet sagítség:


Köztársaságiak bevetés közben, a Szovjetuniótól kapott T-26-os harckocsival


A felek rendkívűl brutálisan léptek fel a másik oldalt támogató polgári és hivatali személyekkel szemben. Mindkét félre jellemző volt, hogy a hadifoglyokkal nem bíbelődtek, hanem agyonlőtték őket. A tömegsírokban megtalált tetemek is ezt bizonyítják.


Ezeknek az embereknek már meg vannak számlálva a perceik


Paul Preston brit történész a nacionalisták által kivégzettek számát 130 ezer fő körülire teszi. 1937 februárjában például Málaga elfoglalása után egyetlen nap alatt 7000 embert lőttek agyon, a sevillai mészárlásnak pedig egymagában 8000 áldozata volt.

A baloldaliak vörös terrorja sem volt kevésbé kíméletlen, a köztársaságiak által kivégzettek számát 55 ezer főre becsülik, ami fele a nacionalista őrületnek, de ez a szám is kegyetlen terrort jelent.
A marxista, antiklerikális köztársasági kormány valóságos irtóhadjáratot folytatott a klérus ellen, amelynek püspökök, papok, valamint szerzetesek és apácák ezrei estek áldozatául. A vörösök a boltok illetve kisüzemek tulajdonosait mint „kapitalistákat" agyonlőtték, ha csak a legkisebb gyanúja is felvetődött annak, hogy nem szimpatizálnak a rendszerrel.


Antiklerikális baloldaliak egy templom kifosztása után, stólába öltözve. A marxisták kiméletlen irtóhadjáratot folytattak az egyházi személyek ellen


A fallangistákat támogató német Condor Légió nem aprózta el  tevékenységét. Nem egy kápolnát vagy csak egy fontos objektumott támadott, hanem egész városrészeket tett földel egyenlővé.


Gernika, a lebombázott spanyol város
 
A köztársaságiak bukása boritékolható volt, hiszen nem sokat tehettek a kor legfejletteb hadiiparával rendelkező Németország segítségét élvező, így már túlerőbe került nacionalista csapatok ellen.

Máig kérdés, ha a köztársaságiak nyerték volna a polgárháborút akkor ők vajon diktatúra nélkül tudták volna megvalósítani a szovjet rendszerhez hasonló elképzeléseiket?  Ezt már sosem fogjuk megtudni.
 

Amit viszont biztosan tudunk: a háború nyomor, halál és pusztítás. Ez így volt régen és így van mai is. Az emberiség még távol van attól, hogy békben és egységben tudjon élni.

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja