.

2000 éves kenyér



2000 éves kenyeret találtak Pompeii romjai között, ami úgy néz ki, mintha tegnap sütötték volna


A pékség kemencéje és a benne sült kenyér

A Vezúv hatalmas kitörését az ókori világ egyik legnagyobb természeti katasztrófájának tartják, amikor a Nápolyi-öbölben, időszámításunk szerint 79-ben, lévő városokat hamu és kőzet borította be, és úgy őrizte meg őket, mint ahogy azon a végzetes napon kinéztek

A kitörés augusztus 24-én dél körül kezdődött. 24 óra leforgása alatt Pompeii és Herculaneum, valamint Stabiae, Oplontis és a Boscoreale városokat teljesen maga alá temette a vulkáni hamu.

Pompeii romjait először a XVII. század végén "fedezték fel", bár közismert volt, hogy létezett egy ősi város, amely évszázadokon keresztül a föld alatt volt.
A modern régészet segítségével több mint 1500 ember maradványait találták meg, velük együtt pedig számos használati tárgyat, amelyek abban az időben a római város mindennapi életének részét képezték.
 
Herculaneumot egy gyorsan mozgó forró sárhullám nyelte el, míg Pompeiit a hamu és kőszikla eső temette maga alá. A vulkáni anyag 15 méter vastagságú kőzetté szilárdult meg, amely mindenféle tárgyat, például bútorokat, családi portrékat és mozaikokat őrzött meg. Mivel a vulkanikus kőzet elzárta a levegőt, a szerves anyagokat, beleértve a bőrt, a fát és az élelmiszereket, a bomlástól is megmentette.
 

A legcsodálatosabb emberi maradványokat Pompeiiben találták meg. Mivel nem tudtak elmenekülni a pusztítás elől, úgy gondolják, hogy a lakosok többségét megölte az intenzív hő. A megkövesedett testek lebomlottak, és üres lenyomatot hagytak a sziklában. 1860 körül az ásatások felügyelője, Giuseppe Fiorelli nedves gipszet töltött a titokzatos üregekbe, melyeket a csapata megtalált, és ezzel gyakorlatilag láthatóvá tették az ősi Pompeii lakóinak finom részletességű alakjait.

A több ezer érdekes tárgy közül az egyik különösen nagy figyelmet kapott mind a tudományos, mind a nagyközönség részéről. Az egyik pékség romjai között egy kenyeret találtak, amely megőrződött a szénben, és ősi hamut borította be, melynek textúrája és formája olyan, mintha csak most vették volna ki a kemencéből.

Minden kenyeret a készítő pék bélyegzőjével jelölték meg, amelyet a minőségi garancia és a pékség jelzésére használtak.
 
A pékség kemencéjét a kenyérrel először 1880 körül fedezték fel, és bár a kenyér már régen múzeumi kiállításra került, a pékség ma Pompeii egyik legkedveltebb turisztikai látványossága.
 
Egy portrét is találtak, amelyen a pék, Terentius Neo és felesége látható. Ami még érdekesebbé teszi a portrét, az a feleség ábrázolásának módja, ugyanis egy írótáblát tart a kezében jelezve, hogy írástudó volt és egyenlő a férjével mind a házasságban, mind pedig az üzleti életben.
 
Terentius Neo és felesége

Mindkét városban találtak élelmiszer maradványokat, ami ritka betekintést nyújt egy átlagos római állampolgár étkezésébe.

1930-ban a régészek Herculaneumban az egyik kemencében egy másik kenyeret fedeztek fel. A Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban kiállított római kenyeret később a British Museumnak adták kölcsön.


Egy 2013-as élő rendezvény során a londoni székhelyű olasz séf Giorgio Locatelli felkérést kapott a 2000 éves recept újjáélesztésére.
 
<iframe width="720" height="486" src="https://www.youtube.com/embed/DYTuNXq1eBk" frameborder="0" allow="autoplay; encrypted-media" allowfullscreen></iframe>

Forrás: ujvilágtudat

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja